Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

legelőcrdőkénti kezelését, 40 éves vágásforduló mellett sarjerdő üzemmódban mint rendes erdőt kellett kezelni. Ennek megfelelően természetesen nem engedélyezték a rendszeres legeltetést, ezt a mellékhasználatot általában csak a községhez közelebb eső tagokban gyakorolták. A szabályos fordulószaki vágásterület 8,1 kat. hold volt, de az első fordulószak alatt a megtakarítás miatt csak 3,8 holdat írtak elő. Előhasználatként 26,5 kat. holdon tisztítást terveztek. A vágásterületeket nagyobb részt természetes úton kívánták erdősíteni, a felújítást is sarJT ról tervezték. A töröcskei volt úrbéresek fával gazdagon borított legelőilletőségű erdőt kaptak az úrbéri birtokrendezés alkalmával. Ebből következően az erdőterületükön csak időnkénti szálalást végeztek a rendszeres gazdálkodás bevezetéséig. Az első üzemtervük 1886-ban készült el. 40 éves forda mellett sarjerdő üzemmódot terveztek. A hozamszabályozás alapja az egyszerű térbeosztás volt. Az üzemterv előírta, hogy az erdőre káros vak utakat be kell szüntetni és a fakivitelre állandóan alkalmas utakat kell helyettük kijelölni. Főhasználatra 14,53 kat. holdat írtak elő, mellékhasználatként a legeltetést és 9,57 kat. holdon, amely tisztásterület volt, az alomszedést engedélyezték. Erdősítésre a vágásterületet és a tisztást jelölték ki. Bár elsősorban a természetes felújulást tervezték, az esetleges mesterséges felújításra elsősorban a csertölgy és a kocsánytalan tölgy használatát javasolták. Az 1896-os pzemrevízió a gazdálkodás menetét rendben találta. Időközben az erdő területén egy marhacsapást nyitottak, amelyet a hozamterületből kiemeltek. Részben e változás és a régi üzemterv módosítása miatt 1896-ban új üzemtervet készítettek. Az üzemmódot változatlanul hagyták. Nem változott a hozamszabályozás sem. Viszont az addig fokozatos felújító vágással történő főhasználat helyett a tarvágást írták elő, az első félfordaszakban 13,03 kat. holdon. Általános elvként már ekkor megállapították, hogy a 30 év múlva megkezdendő vágásokban évente legalább 60 darab ép növésű, egészséges tölgyet kell hagyni, hogy a tűzifa mellett szerszámfa is termelhető legyen. Mellékhasználatként a tilosok betartásával a legeltetést engedélyezték, előhasználatot viszont alkalmas állabok hiányában nem terveztek. A tisztás területet mezőgazdasági köztes használat alkalmazásával lehetett beerdősíteni. A vágásterületek felújítása elsősorban sarjról történt, vagy pedig tölgymakkal kapa után alávetették. Pótlásra tölgy- vagy fe'nyőcsemetét kellett használni. 1899-ben engedélyt kaptak a birtokosok a földművelésügyi minisztertől,

31 hogy az előhasználatba beszámíthatóan rendkívüli használatként 70 db, részben korhadásnak indult fát kihasználhassanak. Ettől eltekintve az 1907-cs revízió szerint a tervnek megfelelően történt a gazdálkodás az 1896-1905. közti időszakban. Ezt követően a tízévenként megtartott üzemátvizsgálási munkák (z9i6-ban és 1926ban) alkalmával sem találtak semmi szabálytalanságot a revíziót végző szakemberek. Az /927-es új gazdasági üzemtervben az erdőrendezési utasításnak megfelelően a hozamszabályozást itt is átalakították. Alapja ezentúl az erdőrészek természetes fekvése és az állabok egészségi állapota és a vágásérettsége lett. Az erdőt 80 éves vágásforduló mellett tarvágásos szálerdőként kellett kezelni. A 80 éves vágásfordulót itt is fokozatosan kívánták elérni. Elsősorban a tölgyet kellett szaporítani, de elegyítve bükköt és csert is alkalmazhattak az erdősítéseknél. Törekedtek viszont a gyertyán továbbterjedésének megakadályozására. Kihasználására 22,7 kat. hold területet írtak elő, a legeltetést pedig 37,7 kat. holdon engedélyezték. A nyiladékokban és az erdei utakon kaszálhatták a füvet a birtoko-