Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

sok, de az alomszedés az egész erdő területén tilos volt. Nagy gondot fordítottak a fiatalosok ápolására, a tisztításra és gyérítésre. Tisztításra 16 holdat, gyérítésre pedig 26,8 holdat írt elő a terv. Az /937-ben végzett revízió megállapította, hogy a birtokosok az 1926-tól 1934-ig terjedő időszakban a főhasználatokat nem vették igénybe, s összesen csak 2,7 kat. holdon használták ki az erdőt. Ennek megfelelően módosult az erdősítések területe is. Egyébként a gazdálkodás a tervezett módon folyt. Tervszerű erdőgazdálkodásra kötelezett kopár terület 9,64 k. hold volt a község határában. Az elkopárosodott legelőn főleg bükk- és gyertyánfák voltak, de elszórtan az akác, a hárs, a juhar, a kőris és a szelídgesztenye is előfordult. A terv szerint a későbbiekben az akácnak nagyobb teret is biztosíthattak. A gazdálkodás célja és feladata ezen a területen a meglévő állomány megóvása volt csupán, hogy az erdő legeltetésre mindig alkalmas legyen. A fiatal állományban föhasználatot egyáltalán nem terveztek, de az első tíz évben - az állomány fiatal korára való tekintettel - a legeltetést sem engedélyezték. Az /925-ben elkészült új üzemterv már tervbe vette a legeltetést is. Fokozott gondot fordítottak viszont az állomány ápolására, hiszen az egész erdő területén tisztítást és gyérítést írtak elő. Előhasználatként a száraz vagy elnyomott fák kiszedése az egész területen megengedett volt. Az üzcmtervezéstől egészen 1935-ig 40 éves vágásfordulóval sarjerdő üzemmódban kezelték az erdőt. Az úrbéri birtokrendezés utáni időkben a zselickislaki parasztok sem használták rendszeresen az erdejüket. Esetleges szálalást végeztek, mivel a legelőerdejükön elegendő fa állt, és elsősorban ezeket használták ki. Gazdasági beosztásnak természetesen semmi nyoma sem volt. Az 1886-ban készült üzemtervben 40 éves forda mellett sarj erdő üzemmódot írtak elő, egyszerű vágásosztással 4 tagot alakítottak ki. Főhasználatra 19,68 kat. hold volt kijelölve, a legeltetést, mint mellékhasználatot viszont megtiltották, mivel eddig is sok kárt okozott az erdőben, ugyanígy az alomszedés is tilos volt. Erdősítésre a kocsánytalan tölgyet és a csertölgyet használták. Az 1897-CS revízió a gazdálkodást az előírásnak megfelelően találta, viszont ekkor derült ki, hogy az erdőbirtok határainak rögzítését a meglévő térkép alapján nem lehetett elvégezni, ezért az első üzemterv átdolgozása vált szükségessé. Az új üzemterv 1808-ban készült el, amelybe bejegyezték az erdőterület alakjában bekövetkezett változásokat. Az üzemmódot érintetlenül hagyták, és nem változtattak a használatok és az erdősítés menetén sem. 1898. és 1928. között három revíziót tartottak - /909-ben, /9/9^ben és 1918-ban - mind a három alkalommal rendben találták a gazdálkodást. /929-ben újabb üzemterv készült, ahol a vágássorrendet a tagoktól függően állapították meg. Továbbra is megmaradt az előbbi években bevált üzemmód, főhasználati terület. 5 éves elő- és 20 évi utótilalom mellett megengedték a legeltetést. Az erdősítés legnagyobb részben sarjról történt, a pótlásokat pedig elsősorban tölgycsemetékkel végezték. Az összesen 6 kat. holdat kitevő legelőerdő rendszeres gazdasági üzemtervét /9/3-ban készítették el. A terület nagyrészt jó zárlattal bíró, kb. 50 éves bükk- és gyertyánerdővel volt borítva. A jövőben főleg tölgyes-cseres állományokat terveztek, melyeket 50 %-os sűrűségre kívánták kiritkítani, de a fennálló bükkösök megritkítását is javasolták. Az első fordulaszkra fahasználatot nem terveztek, elsődleges használat a legeltetés volt. Előhasználatképpe'n a bükkösök megritkítását írták elő 40 %-os sűrűségre. A rendszeres főhasználat szüne-