Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

nálatra a legidősebb állományokat terveztek, összesen 34,9 kat. hold volt a szabályos hozamterület. Mivel azonban az első fordaszakban 50, illetve 60 éves átmeneti vágásfordulót alkalmaztak, a kihasználásra előírt terület 51,1 kat. holdat tett ki. Mellékhasználatként megengedték a legeltetést, a nyiladékokon és az erdei utakon a kezelő erdőtiszt felügyelete mellett pedig a fűkaszálást. Az 1929-es üzemterv hangsúlyozottan kifogásolta, hogy a szomszédos Eszterházy-uradalomból átjáró nagyvadak jelentős károkat okoznak a volt úrbéresek erdejébe'n. Ezzel magyarázható az erdősítések és felújítások gyakori sikertelensége. Ennek megoldására - akár a nagyvadak apasztása árán is - sürgős intézkedést javasolt. 1930ban tűzkárról értesülünk, amikor is 0,8 kat. hold ismeretlen ok miatt leégett ezen a részen a faállományt tőre vágták és sarjadzás útján újították fel. A volt úrbéresek összesen 23,1 kat. hold területet elfoglaló legelőerdejének első rendszeres gazdasági üzemterve 'nem áll rendelkezésünkre. Az /925-ben készült terv szerint 80 éves vágásfordulóval tarvágásos szálerdő alakban kezelték. Hozamszabályozásra sem a múltban, sem a jelenben különösebb szükség nem volt, mert az erdőbirtokok különálló tagokat alkottak, így az üzemterv csupán azt írta elő, hogy minden tagon egy alkalommal vágást kell végezni. A fenti okok miatt a vágássorrend megállapítása is szükségtelennek bizonyult. Mellékhasz'nálatként szokásban volt a legeltetés, amit az új üzemterv is engedélyezett, előhasználatként 15,6 kat. hold gyérítését tervezte. Az erdősítés legnagyobbrészt természetes úton történt, kisebb részben pedig tölgymakk alávetéssel. Az üzemterv jelentős erdőkárosításról nem tud, megemlíti viszont, hogy a községtől legtávolabb eső tagban gyakoriak a lopások. Az /934-ben készült revízió a gazdálkodást az előírásoknak megfelelően találta. 1934-ben engedélyt kaptak a birtokosok arra, hogy az erdőilletőségű erdejükben főhasználatra előírt 2,8 hold területet a legelót rdőben használják ki. Ez idő alatt az erdőben szüneteltették a föhasználatot. A szilvás szent már torit volt úrbéresek tulajdonában csak legelőilletőségű erdő volt, amelynek a területe az 190

1-es felmérés szerint 32,6 kat. hold. Ebből hozamba beszámítható terület 30,6 kat. hold, 2 hold pedig csapás, illetve lapos, vizenyős legelő. Az /903-as üzemterv elkészítéséig rendszeres gazdálkodás ezen a területen nem folyt. Legeltetésre a fekvése miatt nem volt alkalmas, a fahasználat pedig csak helyenkénti szálalásra szorítkozott. Az üzemterv szerint 80 éves fordával szálerdő üzemmódban, egyszerű térbeosztással kezelték. Meghagyták az eredeti bükkösöket, de tölgy, cser és gyertyán telepítését is tervezték, a meredek területeken pedig akác meghonosítását tartották szükségesnek. Föhasználatot minden félfordulószak közepén egyszer engedélyeztek. Az első vágásokig ki kellett irtani a fennálló állabokat, hogy 50 %-os sűrűséget érjenek el. Ez a zárlat azonban a terület meredeksége és vízmosásos volta miatt mindenképpen fenntartandó volt. Mellékhasználatként engedélyezték a legeltetést és egyes helyeken a fűkaszálást. Előhasználatként gyérítést írtak elő. Az /9/5-ös revízió 23 %-ban bükkel, 43 %ban gyertyánnal, 32 %-ban akáccal borított területet talált, 0,7 hold pedig tisztás volt. A főhasználatokat a birtokosok egyáltalán nem vették igénybe, emiatt az állomány záródása az üzemtervben tervezettnél nagyobb lett. Az előírt előhasználati területnek is csak a felét vették igénybe. /93/-ben újabb revízió következett. Ekkor a bükk a területnek 23 %-át, a gyertyán 45 %-át, az akác 30 %-át, a kőris 1 %-át foglalta el, 0,3 kat. hold területen pedig kanadai nyárt találtak. A főhasználati, mellék- és előhasználati előírásokat, valamint az erdősítési tervet teljesítették a birtokosok. Az /927-es új üzemterv megszüntette a terület