Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)
Bükk 231,6 40,6 228,9 38>3 9 8 .3 87,1 14,4 38,1 37,6 Gyertyán 204,0 35,8 175,8 29,4 86,2 261,5 431 148,7 128,2 Tölgy 37,2 6,5 94,2 15,8 253,2 139,8 23,0 148,4 375,8 Cser 79,6 14,0 79,7 13,3 ioo,i 65,4 10,8 82,1 82,2 Fenyő 18,0 3,1 2,1 2,1 68,3 7,7 i,j 85,7 10,0 Szil — — — — — 1,8 0,3 — — Hárs — — — — — 4,9 0,8 — — Nyír _________ Kőris — — — — — 9,1 1,5 — — Éger — — — — — 6,5 1,1 — — Nyár — — 0,5 0,1 — 0,4 0,0 — — Füz _________ Akác — — 6,2 1,0 — 22,7 3,7 366,1 — Összesen: 570,4 100,0 597,7 100,0 104,8 606,9 100,0 101,5 106,4 tervek készítésének idején, tehát a múlt század 80-as, 90-es éveiben még a volt úrbéres erdőbirtokoknak csaknem felét (40,6 %-át) bükk foglalta el. A gyertyánnal együtt az összes erdőterületnek 76,4 %-át borította. Később a bükk fokozatosan visszaszorult, láthatóan az első időszakban még lassú volt ez a folyamat, de a századforduló után igen felgyorsult. Az 1900-tól a 30-as évekig eltelt időszakban a bükkösök területe 61,9 %-kal csökkent, s az erdőt alkotó fanemek között a harmadik helyre esett vissza. Ugyanez alatt az idő alatt viszont a gyertyán által elfoglalt terület csaknem 50 %-kal növekedett. Az első időszakban - 18801900-ig - még úgy látszott, hogy a bükkel együtt a gyertyánosok területe is csökkent, de a századforduló után a gyertyán ismét óriási területeket hódított meg. Ezzel egyidőben a tölgyes területek is jelentősen növekedtek. Az összes erdőterülethez viszonyítva a tölgyesek által elfoglalt terület csaknem 300 %-kal növekedett az ötven év alatt. Az 1880-as évektől a századfordulóig eltelt időszakban gyorsabb ütemű volt ez a térhódítás, hiszen területük ezalatt 150 %-kal nőtt. A századfordulótól a 30-as évekig eltelt időszakban tovább tartott a területnövekedés, de már lassúbb ütemben. (Csaknem 50 %.) A jelenség magyarázata abban va'n, hogy elsősorban a bükkösöket használták ki, részben, mert általában a legidősebb állományt alkották, másrészt pedig mivel a bükk volt a legértékesebb faanyag. Ugyanakkor az újraerdősítésre csak igen ritkán használtak bükköt. Ezzel szemben a gyertyán természetes felújulása igen jó volt - olyannyira, hogy a későbbi időszakokban már a visszaszorítására kellett törekedni - a mesterséges telepítésre viszont elsősorban tölgyet használtak. Ez világosan megállapítható a jelen tanulmány erdősítésről szóló fejezetéből is, de ezt a tendenciát mutatja fenti táblázatunk is. Amíg ugyanis az 1920-30-as években a bükk csak 14,4 %-kal szerepelt az összterülethez viszonyítva, addig a gyertyán már 43,1 %-kal, tehát jobb részaránnyal, mint az 1880-90-es években a bükk. Ugyanakkor a tölgy területi részaránya 275,8 %-kal növekedett az ötven év alatt, de az összterületnek még mindig csak a 23 %-át foglalta el. Táblázatunkból kitűnik továbbá, hogy a cser-állomány is fokozatosan csökkent. Összesen 14,2 kat. holdról szorult vissza. Ez az összeshez képest nem nagy terület, de az önmagához viszonyított 18 %-os visszaesés már jelentős. Szembetűnik a fenyvesek igen kicsi részaránya. Még korszakunk elején is csupán 18 kat. holdat foglalt el, ami a korszak végére igen kis területre, nem egészen 2 kat. holdra esett vissza.
