Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

Az i88o-as évektől az 1930-as évekig eltelt időszakban tehát az állományalkotó fő fafajok közül a bükk, a cser és a fenyő területi részaránya csökkenő tendenciát mutatott, míg a gyertyán területe csaknem 30 %-kal, a tölgyé pedig közel 300 %-kal emelkedett. A Zselicben őshonos többi fafaj csak jelentéktelen részesedéssel szerepel az általunk vizsgált forrásokban. A táblázatunk adatai azonban ebben az esetben nem tükrözik a teljes valóságot. Pontosabban szólva csak arra utalnak, hogy meglehetősen kis területen ugyan, de csoportosan is előfordulnak ezek a fafajok az általunk vizsgált területeken. Az ugyanis, hogy az üzemtervek a terület kimutatásával tüntetik fel ezeket a fanemeket, arra utal, hogy összefüggő csoportokban, vagy legalábbis területileg behatárolható térségben foglaltak helyet. Gyakran találkozunk viszont az üzemtervekben olyan megjegyzéssel, hogy elszórtan megtalálható az erdőben ez vagy az a fafaj. Ilyen vonatkozásban a fenyőre megadott táblázati adatok sem pontosan tükrözik a fenyő térfoglalását, mert szórványos előfordulásával szinte minden községben találkozhatunk. A fűz szórványos előfordulását jegyezték fel a bőszénfai erdőben, Gálosfán szelídgesztenye, berkenye .és. nyír, Kaposgyarmatom juhar, fűz, hárs, vadgesztenye, szil, nyár, szórványos előfordulásáról tudtak. Patcán fűz, Szennában éger, szil, juhar, Töröcskén boróka, kőris, gesztenye, juhar, Zselickislakon fűz, hárs, juhar, nyár, cseresznye, nyír, Zselicszentpálon pedig vadgyümölcs fordult elő. Tekintsük át ezek után a fafaj megoszlást egyes községek esetében. 375-377. oldalakon lévő táblázatunkban egymás mellé helyeztük a három időpontban készült üzemtervek adatait, így most is mód nyílik a közvetlen összehasonlításra. A Zselicben kialakult és még ma is jellemző faállományok a korszakunkban végbement fafaj összetétel-átstrukturálódás eredményei. Állománytörténeti szempontból nagyon érdekes lehet, hogy a fentebb már leírt fafaj összetétel-változás melyik korban, milyen intenzitással zajlott le. A községi adatok alapján elvégzett számításokból kiderült, hogy a kiragadott kilenc község állományeloszlás szempontjából nem alkot egységes tájat. (Ezt természetesen - mint ahogy a tanulmány elején már kiemeltük - eddig is tudtuk, de az elvégzett számítások is igazolták.) Néhány karakterisztikus mozzanat mégis megfogható volt számunkra. A máshelyütt

15 már sikerrel alkalmazott szerkezetvizsgálati módszert felhasználva a felvett két időszakra és az egész 50 évre vonatkozóan az alábbi erősségmutatókat kaptuk: I-II. II-III. i-m. Bőszénfa 18,47 28,77 102,11 Gálosfa 87,49 32,30 220,67 Kaposgyarmat 3-13 208,09 4,65 Patca 12,98 14,07 150,54 Simonfa 20,63 35,i8 5,07 Szenna i,94 1,27 26,54 Töröcske 14,84 31,52 Zselickislak 172,26 1109,03 106,58 Zselickisfalud 6,32 46,99 38,14 Összesen : I5J9 34,98 12,81