Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

Természeti viszonyok A vizsgált erdőgazdasági üzemtervek a mai fogalmak szerint csak elnagyolt, eléggé általános és néha egymásnak is ellentmondó adatokat tartalmaztak a természeti viszonyokra: az éghajlatra, a talajra, a vízháztartásra és a domborzati viszonyokra vonatkozóan. A néha csak egyszavas, legfeljebb pár mondatos töredékadatokból próbáltunk képet alkotni a táj természeti viszonyairól, hangsúlyozva azt, hogy az így kialakított kép legfeljebb csak azt tükrözheti, hogy a korabeli erdész szakemberek milyennek találták ezeket a viszonyokat, illetve mit tartottak feljegyzésre érdemesnek, sóikkal kevésbé alkalmasak azonban ezek az adatok arra, hogy az adott szaktudomány történelmi előzményként felhasználhassa őket. Az éghajlati viszonyokról csupán annyit tudhatunk meg az üzemtervekből, hogy a Zselic éghajlata az erdész szakemberek szerint kedvező volt az erdőgazdálkodás számára. Szelíd, mérsékelt éghajlatú vidékként tartották számon, ahol is a ritkán előforduló korai és késői fagyok számottevő kárt soha nem okoztak az erdőben, rendkívüli szárazságok vagy nagy telek sem igen fordultak elő. Csapadékban általában gazdag volt a terület. A hőmérsékleti viszonyokra vonatkozó adatokat a Kelemen Jenő erdőmérnök által készített üzemtervekben találtunk csak, az évi átlaghőmérsékletet +io°C-ban adta meg.

3 A talaj homokos agyag,

4 elég mély, néhány üzemtervben igen mély volt.

3 Némely üzemtervben a talaj kötöttségére és a talajnedvességre vonatkozóan is találtunk adatokat. A korai üzemtervek közül csupán csak az 1889-ben készült szennai erdőüzemtervben találkozhatunk a „kötött homokos agyag" talajmegjelöléssel, a századforduló után készült tervek viszont már a talaj árnyaltabb, több oldalú meghatározását tartalmazták: a töröcskei erdő talaja helyenként nedves, homokos agyag, a volt úrbéresek kopárján viszont eléggé kötött, helyenként szakadékos, homokos agyagtalaj volt. Kötött talajú legelőerdejük volt a zselickislakiaknak.

6 A simonfai és a zselicszentpáli legelőerdőben kissé laza, homokos agyagtalaj volt. Helyenként nedves volt a talaja a szennai, a zselickislaki és a zselicszentpáli paraszti erdőknek is. A talajtakaróról keveset árultak el az üzemtervek. Szinte csak azt tudhatjuk meg, hogy van-e talajtakaró vagy nincs. Általános volt az a megállapítás, hogy a záródott állományban alommal, a fiatalosokban pedig fűvel benőtt talajt találhatunk. Viszonylag teljes, ellentmondásoktól azonban nem mentes képet rajzolhatunk a gazdasági üzemtervek alapján a vizsgálatunk tárgyát képező erdőterületek felszíni viszonyairól. Már az üzemtervek szöveges részében - általában a természeti viszonyok címszó alatt - feljegyezték a tengerszint feletti magasságot, a meredekséget mutató lejtésszög nagyságát és a vidék tagoltságát (árkok, szakadékok, völgyek számát és elhelyezkedését) mutató legfőbb adatokat. Az állomány leírását tartalmazó táblázatokban pedig erdőrészletenként lebontva is kimutatták a tengerszint feletti magasságot és a lejtésszöget. Az adatok azonban itt is ellentmondóak néha, ami az üzemtervek készítésének már leírt problémájából adódik. A vizsgált tíz község volt úrbéreseinek tulajdonában lévő erdőterületek túlnyomó többsége 150-200 méter tengerszint feletti magasságban terült el, a Zselic középmagasságú területein.

7 Az egyes erdőterületek tengerszint feletti magassága elérhette a 160 m-t is, a legalacsonyabb fekvésű terület 100 m-rel feküdt a tengerszint felett, a leg-