Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatairól - különös tekintettel a somogyi sajtóra

sonlatos Adyt kapunk. Én, amikor festettem, legtöbbet a szemét néztem - erre fektettem a fő súlyt. Évekig beszélgettem ezekkel a nagynézésü, okos szemekkel. Mindent kiolvastam belőlük, a költőn kívül a legjobb embert, a gőgös, mokány legényt, a széthulló magyarság tragikus szimbólumát, akinek különös egyénisége fennségességet árult el, mást, nagyobb embert, mint bárki korunkban. Sokat elmondó szemei voltak az én Bandi barátomnak - sokat beszéltek nekem Párizsról, és az itthoni életből is sokat meséltek el, egész légióját a megtörtént és megtörténendő dolgoknak. Szemében benne volt az egész ember, a sokszor megsebzett, az igazságtalanul megbántott."

47 A dokumentumok sorravétele után kimondhatjuk, hogy a festő és a költő kapcsolata hasonlatos volt ahhoz a barátsághoz, amilyen Adyt több írótársához fűzte. Ha a poéta Rippl-Rónait nem is üdvözölte olyan költeménnyel, amilyennel Móriczot jelentkezése után; a Margita élni akar festőjének szimbolikus figurájában minde'n valószínűség szerint ott vannak a piktor tulajdonságai, és a Csaba új népe című versben a „képét" kínáló festő birtokos szószerkezete nyilván rá is vonatkozik: De ütött mégis a mi óránk, Kuckójában kiki riadt, S vállalt magyar bajnoki sorsot, Egy őrülten szép hit miatt. Egy riadó zúgott emitt föl, Amott egy izzó gondolat S kihúzta kardját hüvelyéből Ezer ébredt eszme-lovag. • És egymásfelé már csörtettünk, Mint rég eljegyzett cimborák, Festő képét, poéta versét; Fölkínáltuk egymás borát. Bekalandoztuk a világot S mosolygott ránk a szabad Ég S esküdöztünk, hogy szent masszával Be lesz töltve a szakadék. Rippl-Rónai indulásától „lelki barátságot" tartott az újat akarókkal, s kiemelt fontosságúan Ady Endrével; merített művészetéből és adott a sajátjából. A költőn át mindazokkal kontaktust talált, akik vállalták, hogy az „új élet új művészetét" fölemeljék. „A VÁROSÁBAN MÉLTÁNYOLJÁK" , A mást akarók közé tartozott Lengyel Menyhért drámaíró, akinek 1910be'n a Taifun című drámája „diadalmasan járja" be Európa fővárosainak színpadjait. Abban az évben Balatonföldváron nyaralt és a pihenés befejeztével Budapestre hazatérése előtt - Kaposvárra utazott, hogy találkozzon Rippl-Ró-