Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Király Lajos: Somogy megye földrajzi neveinek helytörténeti tanulságai (Ipartörténeti emlékek)

bárapáti, Szentbalázs, Kaposgyarmat, Kaposkeresztúr, Kercseliget.

28 A somogyi földrajzinév-gyűjtésben Kőbánya név található Kaposgyarmat (179/75), Zselickisfalud (182!94) és Töröcske (/72/131) anyagában. A kaposgyarmati kőbányát Pesty Frigyes adatközlői szerint 1850 körül „találták". Balatonszabadiból a Kühányó: Kőfejtő (32/254) nevek szintén egy régebbi kőbánya helyét szemléltetik. E helyen kellene tárgyalnom a homok-, kavics- és agyagbányákat is. Mivel ezek helynév-előfordulása az ipartörténeti kutatás számára nem nyújt jelentősebb adatokat, bemutatásukról - helykímélés végett - eltekintek. A bányászat emlékei között viszont fel kell sorolnom a földrajzi nevekben kimutatható tőzeglelőhelyeket. Ilyen a sávolyi Tőzegtelep (Í3/95), a szőkedencsi Tőzegi út (90/11), a nagyatádi Tőzeges-árok (2/7/196), melyek környékén tőzeg található. A földrajzi 'nevekben a tőzeg említése gyakran népi névvel, turfa, tulfa szóalakkal történik. Az ordacsehi Tulfa-ház (4/59) tőzegtároló hely volt, a Turf ás dűlőnév Kéthely (79/232), Kaposfő (/56/51), Kőkút (186/116) és Babócsa (239/49) határában jelöl tőzeglelőhelyet, Kőkúton bányászták is. Turfásberek van Sávoly (83/25), Boronka (86/30) és Mezőcsokonya (/34/52) határában, mindegyik helyen foglalkoztak tőzegkitermeléssel. Hasonló névadat található még Táska (25/40) és Szabás 2/3(102) község földrajzi nevei között. A tőzeglelőhelyek szempontjából figyelemre méltó a Rengő név is, amely többnyire mocsaras, tőzeges rétet jelöl, ez ugyanis járáskor szinte reng az ember talpa alatt. Kadarkút határában ez a név egy tőzegtelepet jelöl, a 184/10%. sorszámú név magyarázata így hangzik: „A vastag tőzegrétegtől reng a föld a lépések alatt. Birck Hermann folytatott itt tőzegkitermelést." Ehhez a területhez egy lóvontatású kisvasút is vezetett. A Rengő földrajzi név még a következő községekben fordul elő: Juta (142/166), Nagybajom (/45/194), Kőkút (186/^z) és Mike (216/66). A múlt századok rossz nyersanyagbeszerzési, kereskedelmi helyzete következtében a somogyi ember nagyon jól számontartotta, hogy az általa ismert és művelt föld, mit „terem". Érdekességképpen közlöm a bányászati emlékek között a tűzkőlelőhelyek neveit. A Tüszküs dűlőnév Szólád (47/62) határában, a Tűz~ küsi-dülő Bárdudvarnokon (/66/330), Gyéké'nyesen (204) és Homokszentgyörgyön (228/24-]) arra emlékeztet, hogy ezeken a helyeken természetes állapotban találtak „tűzkövet" (kovakövet), és tűz csiholása céljából innen gyűjtötték össze. A legújabb bányászati tevékenység, az olajtermelés is felbukkan a földrajzi nevekben. Az Angol-fúrás, Olajos-dűlő stb. féle neveknek azonban csupán névtani szempontból van jelentőségük, a helytörténeti kutatás szempontjából nem adnak újat. 4. A somogyi malomipar képe a földrajzi nevek alapján A somogyi malmok történetének megírásakor a levéltári források alapján a korai középkorig mehetünk vissza. Megyénk legrégibb oklevelében, a zselicszentjakabi monostor 1061-ben keletkezett alapítólevelében az apátság birtokát között rendre felsorolják a malmokat is.

29 Az oklevelek, határjárások, korabeli leírások azonban nem nyújtanak teljes képet a somogyi malomiparról, ezekből a szórványadatokból nem lehet megállapítani hány malom volt megyénkben, ezek pontosan mely vizeken, mely községekben helyezkedtek el. Jelenleg Somogyban már egyetlen vízimalom sem működik, SMFN-ben viszont több mint 300 helynév