Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Király Lajos: Somogy megye földrajzi neveinek helytörténeti tanulságai (Ipartörténeti emlékek)

utal régi vízimalomra. Nagyon érdekes ezt az adatsort összehasonlítani a Somogy megyei levéltárban található, 1822-ből származó malomösszeírással.

30 Az összeírás indítéka a malmok adózási célból történő osztályba sorolása volt. A malmok jegyzékbe foglalásának munkáját a járások összeírói nem egyforma alapossággal végezték el, csupán a malmok tulajdonosát nevezik meg mindenütt következetesen.

31 A babócsai járásban például közlik, hogy a malom nagyobb vagy kisebb folyóvízen helyezkedik-e el, itt a Dráva vízén 15, a Rinyán 9, a Kapóson 1 malmot találtak. A kaposi járás egyik kerületében szintén megnevezik a vizeket, a másik kettőben pedig új szempontként azt, hogy hány malomkereke van, és alul vagy felül csapó malomként őröl-e. Ebben a járásban mindössze 3 alul csapó malomról van adat, ilyen volt herceg Eszterházy aszalói („dezsedai") malma és a Festetics uraság toponári és fészerlaki malma. A kaposi járásban a malmok tíz százaléka volt két kerekű, a többi csak egy malomkerékkel működött. Kétkerekűek voltak: az alsóbűi, az osztopáni alsó és felső, a pamuki, a somogyvári, az öreglaki felső és Lengyeltótiban 3 malom. A somogyi malmok döntő többsége vízimalom volt, szárazmalmot a kaposi járásban egyet említenek: „Lengyeltóti Száraz és Olaj malom urasági", az igali járásban négyet: „1. Ráki uraságé, 2. Hársosi Büssüi Malom, 3. Göllei Malom, 4. Attalai Malom". Az 1822-ből származó jegyzékben lényegében ugyanannyi malmot találhatunk, amennyi SMFN-ben is szerepel, ekkor ugyanis a kaposi járásban 91, a babócsaiban 94, a marcaliban 50, az igali járásban pedig 77 malmot soroltak osztályba. A malmok történetének tárgyalásához ide kívánkozik két Kaposvárral kapcsolatos adat. Kanyar József közli Kaposvár városának 1701-től származó leírását, ebben szó van, a somogyi malmok történetében ritkaságnak számító 3 kerekű malomról: „Van egy elpusztult falu (oldtes Dorf), melyet Topornárnak neveznek, mely Csányi Bernát kaposi kapitányhoz tartozik. Csá'nyi kapitánynak van a faluban egy 3 járatú malma is . . ."

32 Pesty Frigyes helynévgyűjtésének (1864) kaposvári anyagából pedig egy hajómalom emléke tűnik elénk, erre az egykori adatközlők a Ketzelhegy névmagyarázatában hivatkoznak: „1692 előtt falu volt, alatta berek, rajta tavi malom amikor a Kapóst lecsapolták, bő termésű rét és szántó maradt utána".

33 A somogyi földrajzinév-gyűjtés adatai alapján még további községekben találkozunk szárazmalmokkal, ezek a következők: Gamás (26/254), Balatonszabadi (32/209), Pusztaszemes (42/80), Somodor (/25/132), Nagykorpád (2/5/83), Kéthely (79/184) és Szentgáloskér (120). Ezeket a malmokat állati erővel hajtatták, némelyik pedig úgy üzemelt, ahogy ezt az alábbi hedrehelyi közlés bizonyítja: 188/çç: „Eredetileg víz hajtotta, szárazság idején lovakkal működött." Fonó község névanyagában a /44/34. sorszám alatt található meg a piarista uradalom híres malma. Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt c. tanulmányából megtudjuk, hogy a múlt század elején az uradalom 8 vízi- és 2 szárazmalma szinte kivétel nélkül árendások kezelésében volt, „csak a 20-as évek végén kifejezetten uradalmi szükségletek ellátására létrehozott fonói vízimalom maradt házikezelésben." Később ezt gőzmalommá fejlesztették (a kataszteri térkép már így említi), a fonói volt a megye első műmalma. A szerző idézett tanulmányában beszámol a mernyei olajütő létrehozásáról is.

34 Kallómalonrfól az 1822-es összeírás nem szól, SMFN-ben két községben említenek ilyent. Az egyik Szabás határában volt (lásd a 213. sorszámú helység adattárának végén), a Pesty-gyűjtés idején (1864-ben) még látni lehetett a malom cölöp-