Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

pa ellenálló képessége. Az utasítás szerint az ormányos bogarakat is össze kellett szedet'ni. A kísérleti táblán a répa ugyanolyan művelésben részesült, mint a gazdaság egyéb tábláiban termesztett cukorrépa. Ha a gazdaságban a nagyban termelt többi cukorrépa fejtrágyát (chilisalétromot) kapott, az esetben a kísérleti táblát is hasonló módon trágyázták. Megfigyelést és feljegyzést kellett vezetni az - egyes művelési munkákat külön elemezve - a répa fejlődéséről, a sarabolást, az egyelést, a kapálást, az érést és a szedést stb. mindig összehasonlítva a parcellák és a nagyban termesztett cukorrépa adataival. A répa kiszedése előtt minden parcellából kiválasztva 50 db répát, a súly és a cukortartalom meghatározására a cukorgyárba kellett beküldeni, ahol a cukortartalmat alkoholextractióval határozták meg. A beteg répákat különválogatták, majd lemérték, meghatározva a betegséget, amelyeket a „Répabetegségek" című munkából állapítottak meg. A naplót, amelybe a csapadékot és az időjárási viszonyokat is feljegyezték, a magyaróvári Állami Növényélet és Kórtani Állomásra küldték, ahol annak adatait feldolgozták. A hámozott répamagvak a csíraképesség és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség szempontjából is jobbnak bizonyultak. Éppen ezért Vészeli Zsigmond dombóvári nagytermelő ajánlatot tett a cukorgyárnak a közös érdekre hivatkozva, hogy a Kühne Gépgyártól béreljenek egy répahámozó gépet 100 korona bérleti díjért, amelynek 50%-át a cukorgyár, illetve a termelő vállalná, hangoztatván, hogy „így semmit sem reckírozunk, s ennyivel mindketten tartozunk a répakultúra előbbre vitelének és saját érdekeinknek."

130 A MIR kaposvári béruradalmában a kísérleti telepeket az aszalói és a sántosi gazdasági kerületekben hozták létre, mindkét helyen 23 kat. h. földterülettel. Az 1903. évi cukorrépa-termesztési kísérletet előre kiválasztott magfajtákkal és meghatározott szempontok szerint végezték.

131 Feltételül szabták, hogy a 2.3 kat. h. területet csak olyan helyen lehetett kiválasztani, ahol nagyobb összefüggő táblákban cukorrépát már termesztettek. Mivel 23 magfajtával kísérleteztek, ugyanannyi parcellára kellett felosztani a területet, ügyelve arra, hogy minden parcella lehetőleg azonos összetételű talajjal rendelkezzék. A vetés és a répaművelés tekintetében egységes technológiai eljárást alkalmaztak kísérleti és a béruradalom többi cukorrépa-területein is. A régi magfajták mellett a cukorgyár vonzáskörzetében ez ideig nem használt magfajtákkal is kísérleteztek, még a kaposvári cukorgyár által tenyésztett maggal is próbálkoztak. A répamagfajták közötti verseny tehát még korántsem volt befejezett. A MIR igazgatósága anyagiakat és fáradtságot nem kímélve folytatta kísérletezéseit, keresve azokat a magfajtákat, amelyek Dél-Dunántúlon az éghajlati és talajviszonyokat figyelembe véve a legnagyobb haszonnal voltak termeszthetők. * * * Tanulmányom végül is a regionális agrár- és ipartörténetnek olyan érintkezési pontját vizsgálta, amelyben a két nagy népgazdasági ág kölcsönhatása helyi, de bizonyos tekintetben országos tanulságokkal is szolgált. Persze korántsem állíthatom azt, hogy a regionális és az országos vizsgálat szempontjai teljesen egybevágóak lennének benne. Az agrártermelők ugyanis alá voltak rendekre az iparnak, nemcsak a kaposvári cukorgyár vonzáskörzetébén, hanem országosan is, noha ez az alárendeltség nem volt teljesen egyértelmű, miután a függés kölcsönösen fennállott, az esetek többségében azonban a gyár kezében volt a döntés