Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

szentlőrinci uradalom főbérnöksége tette, hangoztatván, hogy „nagyon alkalmatlan és vesződséges nekünk többféle magot vetni".

12/1 Az 1897. évről végzett vizsgálataink szerint a vonzáskörzetben az általunk figyelembe vett 21 nagytermelő közül már csak egy vetett négy fajta magot, heten háromfélét, tizenketten pedig kétfajtát termeltek.

125 Az első években kedvelt Heine, Knoche, Vilmorin, Vischaui és a Baer-féle magfajták kezdtek háttérbe szorulni. Kladnigg egyik 1903-ban írt levele szerint „központunk az évek folyamán sokfajta répamagot vett és most kezdi a mi vidékünknek kevésbé megfelelő fajtákat lassan kihagyni".

126 Bár a cukorgyár még mindig majd egy tucat féle maggal rendelkezett, ajánlásait már csak 5-6 féle magra redukálta, a termelők is leginkább a Rabethge és Viesecke, az Eggeling, a Naardeni, a Schreiber és a Wohanka fajtákat keresték. Az első években még kedvelt Heine mag ellen 1902-ben már a termelők tiltakoztak, a Kísérletügyi Közlemények adataira hivatkozva hangoztatták, hogy e répafaj cukortartalma ugyan kiváló, de a kat. holdankénti átlagtermés rangsorolásában csak a 16., vagyis az utolsó előtti helyen áll.

127 A termelők elsősorban azokat a répafajtákat keresték, amelyek a magas cukortartalom mellett magas terméseredményt is adtak. A cukorgyár viszont mint vásárló és feldolgozó csak a cukorgyártás szempontjait vehette egyedül figyelembe. Éppen ezért azokat a nagytermelőket, akiknél a cukorrépa Stammer értékével nem volt megelégedve, azok minden tiltakozása ellenére másfajta a gyár által kiválasztott - cukorrépafaj termesztésére kötelezhette. A cukorgyár évenként elküldte vizsgálatra a répamagvakat a mosonmagyaróvári, a bécsi, a hallei magvizsgáló állomásoknak, ahol megnézték a magvak belső tulajdonságai*-, a csíraképességet, a szárazságot és a tisztaságot, valamint az esetleges gombabetegségeket. A cukorgyárnak ugyanis éppen olyan érdeke volt a tiszta és egészséges mag termesztése, mint magának a termelőnek. A 90-es évek második felében a cukorrépa-termesztési kísérletek országosan is előtérbe kerültek. 1897-ben a Magyaróvárott működő Országos M. Kir. Növénytermelési Kísérleti Állomás a kaposvári cukorgyárnak kísérleti termelésre hazai tenyésztésű magvakat küldött, kérve az igazgatóságot, hogy hat megbízható és különböző talajjal rendelkező cukorrépa-termelőjének adja azt ki kísérletképpen.

128 Ezeknél a kísérleteknél a termelőknek figyelemmel kellett kísérni a különböző magfajták kelési idejét, fejlődését, a betegségekkel szembeni ellenálló képességét, az érés idejét, a termés nagyságát, a répa cukortartalmát és mindezekről részletes jelentést kellett küldeniük mind a gyár'nak, mind pedig a mosonmagyaróvári növénytermelési kísérleti állomásnak. A cukorrépa-termesztő bázisgazdaságok a nagyobb nyereség reményében önként jelentkeztek a kísérletezésekre, nem egy esetben 10-12 féle répamag fajtával is kísérleteztek. A kísérleti termelést legintenzívebben a MIR kaposvári béruradalmában végezték, az egyes répafajtákat különböző feltételek között is termesztették. 1901-1902-ben a magyaróvári növénytermelési kísérleti állomás a kaposvári cukorgyárnak kísérletezés céljából hámozott és nem csávázott, illetőleg hámozott és csávázott - mintegy 4 kat. holdnyi területre elegendő - répamagvakat küldött

129 Feltételül szabták, hogy a vetés a kísérleti parcellákon ugyanazon a napon történjék. A kísérleti termelés folyamán különös megfigyelésbén részesült a répa kelése, annak időpontját a kísérletről vezetett naplóban fel kellett tüntetni. Be kellett arról is számolni hogy egészséges és erőteljes-e a répapalánta, mutatkozott-e rovarkár vagy gombabetegbég és e tekintetben milyen volt a ré-