Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében

a tél tart, addig emberei vele maradnak, de mihelyt kitavaszodik, elhagyják őt, mert nincs mit nekik adnia, és az ellenség közel van. Allya Mátyás is hasonló helyzetben volt. Somogy megye keleti részeit védelmezte és ehhez emberekre, katonákra volt szüksége, akiket el kellett tar­tania és gondoskodnia kellett róluk. A korotnai uradalom, amely Korotna egy részét és Lók falut is magába foglalta, jelentős de nem elegendő jövedelemhez juttatta. Vállalt kötelezettsége, a terület és népe védelme, sokkal nagyobb ter­heket rótt rá, mint amilyenek bevételei lehettek. Kétségtelen, hogy Allya Mátyás eleinte anyagi támogatásban részesült. 1544-ben szolgálataiért a megyében besze­dett portális adóból az adószedő Várday Tamás 50 forintot adott neki, s ezt kö­vetően a korotnai kapitány néhányszor megkapta az általa meghódoltatott somo­gyi falvak portális adóját/' 6 Ez a juttatás azonban nem vált rendszeressé. 1549­ben hiába javasolta a megye hatósága, hogy Somogy portális adóját adják a ko­rotnai kapitánynak, s Allya Mátyás is hiába tett ígéretet, hogy visszaadja az el­foglalt birtokokat, ha segélyt kap/' 9 Minden maradt a régiben. Allya Mátyás jo­gos keserűséggel mondhatta magáról a század közepén, hogy minden fizetség nélkül teljesít szolgálatot a végeken. 50 Noha a korotnai uradalmon kívül Lencsen egy részét és talán Kak falut is pénzen szerezte meg, embereit inkább foglalás, prédálás és hódolttatás révén tartotta el. 51 Értékesebbnek vélt katonáit birtokok­kal kötötte magához. 02 Kalauz Mártonnak, Pálfi Ambrusnak és Zöld Istvánnak pl. szolgálatuk idejére engedett át a korotnai uradalomhoz foglalt javakból. Allya Mátyás 1554 derekán török fogságba esett és hamarosan ott lelte halálát. 03 A korotnai őrség vezetőjének nem kis része volt abban, hogy kapitány­sága alatt a török hódoltság területe lényegesen nem növekedett Somogyban. Nagybajom és környéke továbbra is a hódoltság peremének számított. Nagyba­jomban és Balogdban a töröknek adózók száma 1549 óta mindössze eggyel nö­vekedett. Az 1554. évi török adóösszeírás szerint Nagybajomból Ács Gergely, Acs Lőrinc, Ács Máté, Józan Antal, Kalocsa György, Laki Miklós és Tóth Máté, Balogdból pedig Tóth Antal fizetett adót a töröknek. 54 A meghódolás tehát még mindig csak az első fázisnál tartott. Allya Mátyás még életében Zrínyi Miklósra bízta gyerekeit és vagyo­nát. 55 A kapitány halála után Zrínyi azonnal megtette lépéseit, hogy a vagyont Nagy Pétertől és Allya Mátyás többi emberétől megszerezze. 1554 végén Nagy Péter és társai hűséget esküdtek neiki és megígérték, hogy királyi parancsra át­adják neki a korotnai és a csákányi várat a többi birtokkal együtt. A királyi parancs nemsokára megérkezett. 1555 január közepén Zrínyi Miklós, mint Allya Mátyás árváinak gyámja, átvette a két várat és tartozékait. 56 A végbeliek helyzete továbbra is változatlan maradt. Mind Korotnán, mind Kaposvárott fizetetlenek voltak a katonák. Ezért nem nagyon csodálkozha­tunk azon, hogy 1554 őszén ezt írhatták róluk: „Az korotnaiak. . . Isten ellen való dolgot cselekszenek". A föld népe panaszkodott rájuk, hogy falvakat éget­nek, embereket ölnek, a nőket férjük mellől elragadják és leányaikkal együtt megszégyenítik, a királyi (portális) adót pedig maguknak szedik. 5 ' Általános je­lenség volt, hogy a végbeli tisztek tűzzel-vassal pusztították a falvakat, ha az adót megtagadták. 58 Az eldurvult katonák ugyanakkor gondoskodtak a várról. 1554 októberé­ben Pestről jött emberüktől Kobak Miklós és Haramia György, a korotnai vár

Next

/
Thumbnails
Contents