Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében

prefektusai (elöljárói) megtudták, hogy a budai pasa és a bégek Somogy ellen készülődnek.

59 A hír hallatára az uradalomnak a várhoz közel lakó minden jobbágyát kascsinálásra, fahordásra, töltéskészítésre és tapasztásra kényszerítették, hogy a török ne találja őket készületlenül. A török valóban hadjáratra gondolt. 1554 őszén már Ferdinánd király konstantinápolyi követei is tudtak arról, hogy a támadás célja ezúttal Somogy lesz.

60 A megyét félkörben szorongató török erősségek katonái egyre erősödő portyázásokkal készítették elő az 1555. évi hadjáratot. A korotnaiak 1555 márciusában szénáért és élelemért sem mertek kimenni a várhoz tartozó hódoltsági területre, mert társaikat elragadta a török.

01 1555. május 24-én a török portyázok felégették Nagybajom falut, és ekkortájt a korotnai vár alját is megszáguldották.

62 A török levélben szólította fel a hódolatlan falvakat, hogy fizessenek adót neki. Ezen cél érdekében Naszuf koppányi bég az egyház befolyásának felhasználására is kísérletet tett. 1555. március 24-én a nemlétező István „koppányi püspök" nevében figyelmeztette Kétthely, Marcali, Mesztegnyő, Szenyér, Csákány és Kanizsa lakóit, hogy hódoljanak meg, mert különben a koppányi és görösgáli törökök elpusztítják őket.

63 Végül az 1555. évi hadjárat előkészítését szolgálta a boszniai pasa mozgolódása, melynek célja az volt, hogy Zrínyit elvonja a somogyi végekről. Ez meg is történt: Zrínyi a Dráva vidékére vonult: 300 lovasával nem vállalkozhatott arra, hogy az egész arcvonalat védje.

64 Ez azonban nem akadályozta meg, hogy korotnai katonáival fenntartsa kapcsolatát és szót emeljen érdekükben. Zrínyi kénytelen-kelletlen vette tudomásul 1555 tavaszán Nádasdy Tamás főkapitány és nádor döntését, hogy korotnai katonái közül néhányra igényt tart.

65 Zrínyi valószínűleg csak nemes Kalauz Kártont és Pálfi Ambrust, valamint Imre deákot, Bornemissza Mihályt és Be'nedeket engedte el a korotnai várból, mert joggal félt attól, hogy az ellenség megtámadja, ha tudomást szerez az őrség csökkenő számáról. Miután az említett személyek az első védelmi vonalból békésebb területre, Szenyér várába távoztak, korotnai szolgálatukért posztót követeltek maguknak.

66 A korotnai katonák azonban aligha teljesíthették a veszély idején eltávozott társaik óhaját, mert az ő fizetésük is az volt, ami mindenütt: „se pénz, se posztó". Ez a szállóige tömören és félreérthetetlenül kifejezte, hogy a katonák, többnyire nem kapták meg pénzből és posztóból esedékes zsoldjukat. Zrínyi hiába írt Nádasdynak a katonák fizetetlenségéről, még választ sem kapott. Ennek ellenére 1555. május i-én ismét hozzá fordult.

67 Először arra kérte a főkapitányt, hogy intézkedjen a korotnai őrség elmaradt zsoldjáról, mert különben a katonák elhagyják a várat, amiből nagy veszedelem származik. Levele végén elfogyott a türelme és felemelte a hangját. Végső választ követelt Nádasdytól, olyat, amit megmondhat katonáinak, mert a nyájas szavakkal és ígérgetésekkel már torkig vannak. Zrínyi jól tudta, hogy katonáit csak akkor tarthatja meg, ha teljesen kifizetik őket, miként világosan látta, ha elszélednek, helyükbe aligha talál hozzájuk foghatókat. Fizetésre ennek ellenére sem került sor, Nádasdy főkapitány is csak legfeljebb közvetíteni tudott a király felé. A jól előkészített hadjárat nem sokáig váratott magára. 1555 augusztusában Tojgun budai pasa a fegyverszünettel mit sem törődve, Székesfehérváron, Koppányo'n át Kaposvár felé vonult azzal az ürüggyel, hogy annak az őrségét