Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

gatósági tagjának, hogy „néhány nap múlva répaszelettel annyira megtelünk a gyárban, hogy többé segíteni nem tudunk magunkon".

97 Ebből a levélből megtudjuk, hogy naponként átlagban 5 vagon szeletet küldenek a termelőknek, 20 vagonnal a bérgazdaságnak, ezért javasolta, hogy a 30 vagon többletet a bérgazdaság kerületeiben tárolják. A termelők álláspontja a szelet szállításával kapcsolatosan sem volt egységes, azok a nagybirtok-üzemek, amelyek megfelelő igaerővel rendelkeztek a répa és a szelet szállítását mindenféleképpen össze kívánták kapcsolni. A mernyei piarista custodiatus taszári kerületének ispánja 1900-ban Kladniggnak az alábbiakat írta: „ . . . az uradalomnak a szállítás úgy igen drága volna, hogyha a répaszelet hazaszállítása nem kötettnék össze a répa odaszállításával."

98 Az uradalmak többsége azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a répaszállítással egyidőbe'n a gyár ne küldjön szeletet. Weltmann Adolf pusztatárkányi termelő szerint az ökrök a répát és a szeletet vi'nni és hozni képtelenek.

99 Ilyen esetekben a termelőknek a vasút részére fekbért kellett fizetni, amely jelentős költségkiadást jelentett. Még a cukorrépát termelő bázisgazdaságok is ragaszkodtak ahhoz, hogy hetenként csak két-három esetben, általuk meghatározott számú vagon szeletet küldjön a cukorgyár. A cukorrépa-termesztő uradalmakkal szomszédos községek parasztgazdái új pénzkereseti forráshoz jutottak a cukorrépa fuvarozásával, amely jövedelmező foglalkozásnak bizonyult, mivel a cukorrépa nagymennyiségű és gyors szállításánál mindig nagyobb volt a fuvarosok kereslete, mi'nt a kínálat. Egyes nagybirtok-üzemek éppen ezért ökröket vásároltak, nem egy esetben több ezer forintos kamat nélküli kölcsönt kértek a cukorgyártól a fentiekre való hivatkozással. A szeletjárandóság, de még inkább a szelet értékesítése mindenkor függvénye volt a szerződött cukorrépa területnek, illetőleg a cukorrépa termésnek. A gyengébb termésű években a cukorgyár csak a cukorrépát termesztő 'nagybirtok-üzemeknek tudta biztosítani a szükséges szeletmennyiséget. Az 1900-as évek elején jelentkező nagy takarmányhiány következtében egyre többen ostromolták szeletért a cukorgyár igazgatóságát. Az uradalmak a szeletjárandóságon felül több ezer mázsa szeletet kívántak kedvezményes áron vásárolni. A mernyei piarista custodiatus jószágkormá'nyzója 1901-ben 3000 q, egy évvel később pedig 1000 q szerződésen felüli szeletet kért a cukorgyártól.

100 A cukorgyár igazgatósága ilyen esetekben mérlegelte a körülményeket, miután a cukorrépát nem termelő uradalmaknak magasabb áron adhatta el a szeletet. Ugyanakkor viszont meg volt az a lehetősége is, hogy a takarmányhiánnyal küszködő cukorrépa-termesztő uradalmakat megzsarolja és a cukorrépa-szerződésekben - érdekeinek megfelelően - módosításokat hajtson végre. Igazolásul idézünk abból a levélből, amelyet Kladnigg igazgató írt a mernyei piarista custudiatus jószágkormá'nyzójának a kérelmére: „Kénytelenek vagyunk ezen kérdést későbbre elhalasztani, midőn a nagyságos kormányzó úr a további termelésre nézve fog nyilatkozni . .. talán lehetségessé válik majd, hogy az idei szeletjárandóságon felül még 3000 q friss szeletet adjunk."

101 Bishitz János majsai nagytermelő hasonló jellegű kérését az igazgatóság csak úgy volt hajlandó teljesíteni, ha a termelő négyéves szerződését 5 évre módosítja.

102 A cukorgyár a savanyított szelet nagyobb részét a béruradalmának szállította, a termelőknek általában csak friss szeletet tudott biztosítani, vagy pedig *o kg savanyú szeletet 70 kg friss szeletként adott el, arra hivatkozva, hogy a besavanyított szelet nagyobb táperővel bír.

103 A szelet hiányából adódó általá-