Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

átalakulás a dualizmus korszakában Középkelet-Európára jellemző törvényszerűségek szerint mehetett csak végbe. A mezőgazdaság az iparnak alárendelve, azt kiszolgálva és bizonyos fokig csak attól függően fejlődhetett. E fenti megállapítás igazolására szükségesnek tartjuk a cukorrépa-szerződések elemzését, választ keresve arra a kérdésre is, hogy ezeket az egyenjogúság, avagy az alárendeltség, illetőleg a kiszolgáltatottság szellemében kötötték-e? Mindenekelőtt elgondolkodtató, hogy a szerződéseket - a'nnak minden egyes pontját - a MIR igazgatósága készítette, a termelők képviselője, vagy a termelők érdekeit védő valamilyen mezőgazdasági szervezet álláspontjának meghallgatása nélkül. A cukorrépaszerződések három egymástól elkülönült részre bonthatók; az első részben a gyár 13 pontban rögzítette a legfontosabb tudnivalókat, a követeléseket és az elvárásokat a termelőkkel szemben, akiknek az érdekeit csupán egy pontba sűrítették. Hasonló szellemben fogalmazták meg a szerződés kiegészítő részét „Általános határozmányok" címmel. Végezetül a „Termelési utasítás"-ban tömören ismertették a cukorrépa-termesztés legfontosabb technológiai tudnivalóit. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a szerződés első részét, pontok szerint, csak a lényeget sommázva.

19 A szerződésben mindenekelőtt meghatározták, a területet kataszteri holdakban, majd a szerződés időtartamát, amelyet általában három évre kötöttek. A cukorgyár tervszerűen kívánta biztosítani cukorrépa szükségletét, éppen ezért egy éves szerződést csak azokkal a termelőkkel kötött, akik első ízben termeltek cukorrépát. Az egyéves szerződés kétségkívül mindkét fél számára előnyösnek bizonyult, mert a sikertelen termelés esetén a termelő megszabadult a súlyos tehertételtől, a cukorgyárnak pedig nem kellett a minőségileg gyengébb répát átvennie. A három évnél hosszabb szerződés viszont a gyárnak jelentett volna nagyobb kockázatot, mivel a ciklikusan jelentkező cukorválság hosszabb távon fixáras szerződést nem tett lehetővé. A cukorrépa-szerződésben: 1. Megállapodtak a 100 kg répa árában, amelyből azonban 5%-ot túlsúly címen levontak. Vagyis a termelőnek 105 kg répát kellett adni, amit azonban a gyár csak 100 kg-ban számolt el. E szokatlan magatartást a cukorgyár igazgatósága azzal indokolta, hogy a tisztátalan cukorrépa átvétele a gyárnak tetemes károkat okozna. 2. A répaművelésre szerződött területet évenként 10%-kal lehetett növelni, vagy csökkenteni, de ezt a szándékot a termelőnek minden esetben január i-ig be kellett jelenteni az igazgatóságnak jóváhagyás végett. 3. A cukorrépával bevetett földnek a kiválasztását, valamint a cukorgyár répaművelési feltételeit a termelőnek el kellett fogadni. 4. A termelő kötelezte magát arra, hogy - kizárólagosan - csak a gyártól kapott cukorrépa-magból termel. Az első vetéshez szükséges vetőmagot kat. holdanként 15 kg-ban állapították meg, kilogrammjáért 25 krajcárt számítva. A próbavetéshez szükséges vetőmagot a gyár ingyen szolgáltatta, de a május 31-én túli pótvetés csak a gyár beleegyezésével történhetett. 5. A termelő a cukorrépát csak a kaposvári cukorgyárnak adhatta el, abból más gyárnak nem szállíthatott, gazdasága részére semmit sem tarthatott vissza, még az esetben sem, ha a szerződésen túl nagyobb területet vetett volna be cukorrépával. A termelők többsége természetesen nem tartotta meg ezt az egyoldalú követelést, kiváltképp azokban az években, amikor takarmányhiánnyal küszködtek.