Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

cukorgyár hiányában vákuum keletkezett E térségen belül is elsősorban a termékeny Kapos-völgye jöhetett számításba, mivel hosszabb távon elsősorban itt látszott biztosítottnak a megfelelő mennyiségű és minőségű cukorrépa megtermelése. A völgyet keresztülszelő Kapós folyó biztosítani tudta a cukorgyártáshoz szükséges vízmennyiséget, valamint a keletkezendő szennyvíz levezetését is. Bár e térség fókuszában Dombóvár állott, a megépítendő gyár helyéül mégis Kaposvárt választották. A személyes motívumok mellett - gondolunk itt a Hitelbank elnökének őrgróf Pallavicini Ede kaposvári orientálódására - más kiválasztási szempontok is e döntés mellett szóltak. A cukorgyárak eredményes működésének egyik alapvető feltétele a cukorrépa-terület biztosítása volt, amelynek jelentős részét a gyárak által bérelt, azzal egységes vertikumot alkotó borgazdaságok adták. Somogy megyében és közvetlenül Kaposvár térségében lévő Eszterházy hercegi hitbízomány látszott a legalkalmasabbnak a feladat betöltésére. A MIR 1890-ben, a kaposvári uradalmat mintegy 23 ezer hektárnyi területtel 24 évre bérbe vette, ezzel megteremtve a leendő cukorgyár bázisgazdaságát. Természetesen más szempontok is a kaposvári gyáralapítást indokolták. Közismert, hogy a cukorgyárak növekvő cukorrépa-szükségletét csak a nagyüzemi termelés keretei között lehet biztosítani. Délkelet-Dunántúlon a Somogy megyei nagybirtoksok számszerű fölénye is arra inspirálta a MIR igazgatóságát, hogy a Kaposváron létesítendő gyárépítési javaslatot támogassa. A nagybirtokosak közül jónéhányan felismerték a mezőgazdasági ipar - jelen esetben a cukorgyár - és a birtokukat majdan érintő vasúti szárnyvonalak „perspektíváját". A MIR igazgatósága első lépésként - nem kis nehézségek árán - az eléggé elhanyagolt extenzív jellegű kaposvári béruradalmat korszerűsítette, megteremtve a cukorrépa-termesztés nagyüzemi feltételeit. E vállalkozás nehézségeire elég csak azzal utalnunk, hogy a béruradalom igazgatójának kinevezett - jó szakember hírében álló - Renner Gusztáv a deficites gazdálkodás miatt, néhány éves működése után, 1895-ben kénytelen volt lemondani igazgatói állásáról. A nagy beruházásokat igénylő nagyüzemmé válás súlyos tehertételeit még a MIR igazgatósága sem tudta zökkenőmentesen elviselni, ezért kellett távoznia a „távlatokban" is gondolkodó igazgatónak. A részvénytársaság 1893-ban már „feltérképezte" a leendő termelői területet, majd a sajtó hasábjain és a vármegyei gazdasági egyesületekben is élénk agitációt fejtett ki a cukorrépa-termesztés érdekében. 1893-ban a kaposvári cukorgyár építkezése elkezdődött és 1894 őszén már megkezdhette üzemeltetését. Végső összegezésként kijelenthetjük, hogy a cukorrépa-termesztés és a cukorgyártás objektív és szubjektív feltételei a vizsgált térségben fokozatosan megteremtődtek. A gyártelepítés koncepcióját a későbbi eredmények is igazolták, mivel a kaposvári cukorgyárat egy cukorrépa-termesztési hagyományokkal rendelkező termelői táj legoptimálisabb helyére építették. 3. Cukorrépa-szerződések A MIR kaposvári üzletigazgatósága és a termelők között létrejött egyezséget jogilag a cukorrépa-szerződésekben rögzítették. A szerződések részletes ismerete nélkül nem érthetjük meg azt a kapcsolatrendszert, amely nem csupán személyek, hanem sokkal inkább a gazdasági élet két faktora, jelesül az ipar és a mezőgazdaság között jött létre. Ismeretes, hogy Magyarországon a tőkés