Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)
figyelembe vesszük azt a tényt, hogy - Fejér megyétől eltekintve - mindhárom megye a meglévő cukorgyárak vonzáskörzetéből kiesett, a cukorrépa-termesztés dinamikus fejlődését elsősorban a fentiekben már idézett agrárstruktúra átalakulásával, valamint e térségben az országosan is élenjáró szarvasmarha-tenyésztéssel magyarázhatjuk. Ha a cukorrépa-termesztés adatait összesítve elemezzük, az alábbi képet kapjuk a vizsgált időszakban: 17 A hektáronkénti átlagtermés Tolna megyében volt a legalacsonyabb, a cukorrépa-termesztési hagyományokkal sokkal inkább rendelkező Baranya és különösképpen Fejér megyében pedig a legmagasabb. Ha azonban csak az utolsó évek adatait vesszük figyelembe, ekkorra már az átlagtermés Somogy megyében volt a legmagasabb. Ugyanakkor éppen ebből adódóan a relatív szóródás is itt volt a legnagyobb. Az eredmények mögött sejtjük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a termelők tettek annak érdekében, hogy a korszerűbb cukorrépa műveléssel ne csak az átlagtermést növeljék, hanem a cukorrépa termesztését negatívan befolyásoló tényezőket is háttérbe szorítsák. Ennek ellenére a hektáronkénti átlagtermések a helytelenül megválasztott talaj, a szakszerűtlen művelés és az éghajlati viszonyoktól befolyásolva jelentősen hullámoztak. 2. A MIR Kaposvári Cukorgyárának alapítása Az 1888. évi XXIII. tejben rögzített cukoradó törvény a cukorrépa-termesztés és a cukoripar általános fellendülésének az alapjává vált, 1888—1900. között a cukorgyárak száma megkétszereződött. Az eredmények mögött azonban látnunk kell azokat a pártpolitikai küzdelmeket is, amelyeket a magyar uralkodó osztály agrárius csoportja a Függetlenségi Párt mögé tömörülve már több mint egy évtizede folytatott, követelve a magyar cukoripar támogatását. A nemegyszer szenvedélyes politikai jelszavak és a parlamenti küzdelmek mögött valós gazdasági érdekek húzódtak meg. Az agrárius irányzat a dualista rendszer adott gazdasági kereteit és a kormányok gazdaságpolitikáját nem egy esetben megkérdőjelezve, egyre gyakrabban és hangosabban követelte a gazdasági érdekével szorosan összefonódó mezőgazdasági ipar fejlesztését. A magyar finánctőke felismerve a mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket, a cukoripar felé kezdett orientálódni. A tőkés vállalkozók ugyancsak bíztató lehetőséget látva, részvénytársaságokat alapítottak, 1888-1900. között a 23 magyar cukorgyár közül már 14 részvénytársaság kezében volt. 18 Közülük kétségkívül az 1890-ben alapított Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság, a Magyar Hiteibank „vállalata" volt a legjelentősebb. A részvénytársaság az alapítandó gyár helyéül Délkelet-Dunántúlt választotta, mivel e térségben - mintegy 100-150 km sugarú területen Megye Átlagtermés Termésmennyiség q %-os megoszlásban Somogy Baranya Tolna Fejér 167,35 19,31 174,40 29,26 I45.70 9,75 191,84 41,65