Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Kanyar József: Középiskola és középfokú oktatás a Dél-Dunántúlon a XVIII-XIX. században

száma is nagyobb volt (u). A véderő alkalmazottai (689) tekintetében - 1910ben - Eger és Nagykanizsa után a 3. helyet foglalta el a város. Mindössze csak ketten kerültek a művészeti pályára a végzettek közül. A városra mindig jelentős fényt vető iskola művelődéstörténeti súlyát és jelentőségét illetően még két számadatot teszünk közzé. A gimnáziumnak 1912ben kiadott emlékkönyvéből különösképp két számnak a kiemelését tartottuk lényegbevágónak. Az egyik szám: 162, a másik pedig: 20695. Az első szám az iskola falai közötti tanároké volt, a másik pedig a 100 év alatt tanuló növendékeké. Aligha hiszem, hogy e számok mellett szótlanul mehetnénk el a város és a megye művelődéstörténetében. E korszakban vált - e számokon keresztül a kaposvári gimnázium az ország egyik jónevű iskolájává, évtizedeken keresztül a megye és a megyeszékhely legrangosabb és legtekintélyesebb iskolájává nőve ki magát, állami főgimnáziummá egy agrármegye kellős központjában. A benne tanító tanárok voltak mindenütt a közművelődés motorjai, az ismeretek terjesztői az irodalmi társaságban, a szépészeti és a különféle kulturális egyesületekben, a régészeti és a múzeumi egyletben, az olvasókörökben, a népnevelési bizottságokban, az énekkarokban és a zenekedvelők köreiben, a szabadiskolákban, a szabadlíceumokban, a munkásgimnáziumok tanfolyamain, a képzőművészeti tárlatokban, a szinügyi bizottságban, a helyi hírlapok és folyóiratok szerkesztőségében és hasábjain, de a századfordulón a polgári radikalizmus művelődési elveinek a hirdetésében: a szabadkőműves páholyban és a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt keretei között folyó szocialista munkásművelődés intézményeiben is, jelentős tevékenységet fejtve ki a város és a megye iskolánkívüli népművelődési bizottságaiban is, valamint az iskolai ifjúsági önképző körök vezetésében és irányításában. Nem véletlenül nevezték el a táj gimnáziumaiban az önképző köröket Faludi Ferencről (Pécs), Csokonairól és Baksay Sándorról (Csurgó), Virág Benedekről (Kaposvár) stb. Valóban ezeknek a gimnáziumoknak a tanári karai voltak a szabadoktatás és az iskolán kívüli népművelés fellegvárai, a kultúra legfőbb empóriumai, a tanárok pedig az ismeretterjesztés legfőbb káderei, s társadalmi munkásai. A gimnázium tanulóinak a vallásfelekezetek szerinti megoszlása az említett száz esztendő alatt a legnagyobb részesedéssel, számszerint 13458-al (65%) a római katolikus diákokat érintette, számban utána az izraelita diákok következtek 5196 fővel (25,5%). Az izraelita tanulók számának emelkedése különösképp a kapitalizmus első fél évszázadában tört előre, egyenletesen emelkedvén a dualizmus kezdő éveitől. Míg a kései feudalizmus utolsó fél évszázadának négy évtizede alatt az izraelita tanulók részesedése csak 1,8%-os volt, addig az 1849/501889/90 közötti négy évtized alatt a római katolikus tanulók aránya a beiratkozottakéhoz viszonyítottan már csak 60,9%-os volt (a 6181 tanulóból 3770), az izraelita tanulóké pedig 30,5%-os (6181 tanulóból 2012). Különösképp a 70-es években növekedett a római katolikus tanulók számával szinte egyenletesen az izraelita tanulók száma, a kapitalista kori megyeszékhelyen egyre nagyobb számmal megtelepedett zsidó polgárok számának a növekedése következtében. A református ifjúság számaránya a 70-es évek legelején 50%-ra esett viszsza a csurgói református gimnáziumban. A legtöbb tanuló megyebeli volt, de a távolabbi Baranya megye tanulóinak a számaránya nagyobb volt, mint a közeli Zaláé. Az iskolának horvátországi tanulói is voltak, főképp Gólából. A pécsi cisztergimnázium 1815-1914 közötti évszázadában 42642 tanuló járt az iskola