Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Kanyar József: Középiskola és középfokú oktatás a Dél-Dunántúlon a XVIII-XIX. században

A pénzügyi alapoknak i86i-ben történt visszaszerzése után Somssich fáradozásait - végül is - siker koronázta. A kiegyezés utáni új viszonyok közepette Eötvös József közbenjárásával 1868. május 26-án a gimnázium végre megkaphatta a tanulmányi alapból azt a 600 forintnyi segélyt, amelyet Mária Terézia egy Segesden felállítandó gimnázium számára utalt ki még 1776-ban, a segélyt azonban a kincstár sohasem folyósította. Az iskola azonban egyre jobban érezte, - noha a fenntartás iránti áldozatkészség nem volt jelentéktelen -, hogy a meglévő erőforrások nem tudják a kor színvonalára az intézményt felemelni, felszerelni és azon azt megtartani. Somssich fáradozására a vallás- és közoktatásügyi miniszter csakhamar felvette a gimnáziumot is azon iskolák közé, amelyeket államköltségből dotálnak és szerelnek fel. A megyének tehát döntenie kellett - még az államosítás előtt - arról, hogy a köznevelés ügyét előmozdítván: mérlegelje a kettős célt, azaz megtalálja az állami és a megyei érdek között az egyensúlyt. Az állami szubvenció ügyét azonban nagyban befolyásolta az a körülmény, hogy az államosítás előtti esztendőben milyen állapotokat talált a gimnázium falai között - 1869. május 23-án az ellenőrzést végző Kádas Rudolf tankerületi főigazgató, aki mindenekelőtt a politikai elvek és szempontok érvényesülését tette mérlegre az ifjúság soraiban, de a tanárok életében is. A kedvező jelentésnek meg is lett az eredménye. Már a következő esztendőben hat osztályra bővült az iskola és a gimnázium államosítása is bekövetkezett az 1869/70-es tanévben. Ezek az esztendők voltak Somssich munkásságának is a kiemelkedő esztendei az iskola életében. Bár nem volt már elnöke az igazgatóválasztmánynak, amelyet csak 1879-ig töltött be, amikor 1884-ben már nyolcosztályú főgimnáziummá lépett elő az iskola, mégis az ő közbenjárására adta meg az engedélyt Eötvös József utóda : Tref ort Ágoston. A gimnáziumnak a megyeszékhelyi súlyára és jelentőségére utalhatunk azzal is, ha megállapítjuk, hogy az 1892-1912 közötti két évtizedben a vizsgálatot tett tanulóknak (8274) csaknem a fele (49,8%) kaposvári illetőségű volt (4124). A vizsgált időszak utolsó 7 esztendejében ez az arány azonban már nem érte el az 50%-ot. A kaposvári tanulók számának a csökkenését benne elsősorban az 1903-ban felállított polgári iskola okozta. Az 1911-ben a kapuit megnyitó felsőkereskedelmi iskola még tovább csökkentette a gimnázium kaposvári diákjainak a számát. A taníttató szülők társadalmi rétegződését illetően ebben az iskolában is az iparos családok vezettek, a második helyet a kereskedő szülők foglalták el. De jelentős számú közlekedési alkalmazott és nyugdíjas is itt taníttatta gyermekét. Az 1867/68. és 1911/12. iskolai esztendők között 822-en végezték el a gimnázium legmagasabb osztályát. Közülük csak 659-nek tudtuk nyomon követni az iskola elvégzése utáni pályafutását, illetve továbbtanulásának az útját. E 659 végzett tanulóból legtöbben a közalkalmazotti (hivatalnoki) pályára léptek, s számuk 202 (30,7%) volt. Ügyvéd, vagy joghallgató 165 (25,0%), orvos vagy orvostanhallgató pedig 104 (15,8%) volt. Jóval kevesebben mentek a műszaki pályára: mérnöknek vagy erdőmérnöknek mindössze csak 51 (7,7%), pedagógusnak pedig 43 (6,3%). Sorrendben a hatodik részesedés: 31 fővel a lelkészi pályáé volt, s - ami meglepő! - csak 20-an készültek a nagy agrármegyében a gazdatiszti pályára a végzettek közül. Viszonylag kevesen mentek a kereskedői és az iparos pályákra is (18:6), az utóbbiaknál még a katonai pályára készülők