Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Kanyar József: Középiskola és középfokú oktatás a Dél-Dunántúlon a XVIII-XIX. században

törekedtek, hogy az alacsonyabb származású if jakból kineveljék az erkölcsök és a szokások falusi megnyilvánulásait, arra törekedve, hogy pallérozott, udvariasan társalgó, káros szenvedélyektől mentes, jó polgárokat és jó hazafiakat neveljenek, akiknek a soraiban - a nagyobbakéban és a kisebbekében, a nemesekében és a polgárokéban egyaránt - az osztályok közötti harmonikus béke és „demokratizmus" uralkodjék. E törekvés - végül is - nemcsak az osztályellentétek egyfajta feloldására irányult, hanem a benne folyó oktatásnak e célok érdekében alkalmazott bizonyos demokratizmusát is észre kell vennünk benne. A XVIII. század utolsó évtizedéig a régióban már csak Somogyban és Tolnában nem volt középiskola. Pedig a magyar középiskolák geográfiai elhelyezését erősen követelő megyék egyre hangsúlyozottabban tették országgyűlési követeik utasításai közé középiskolai igényeiket is. Ezt tette Somogy megye is az 1790-i diétára induló követei tarsolyába 53. pontként: „Habár ezen hosszasan és szélesen elterülő megye nemesekben elég számmal bővelkedik, mégis, minthogy kebelében az ifjúság oktatására gimnáziummal nem bír, ennek felállítása szükségét pedig már az udvari és a tartományi hivatalok is elismerték, de a dolog kivitele félbemaradt, ezért a legalázatosabban könyörgünk, hogy annak is tekintetbevételével, hogy némely megyében két gimnázium is van, nevezetesen Zalában, Kanizsán és Keszthelyen is létezik, a tanulmányi alapból Kaposvárott, ezen megye kebelében is állíttassék fel gimnázium." Lehetett volna a somogyi birtokos nemesség középiskolaalapító tényező a megyeszékhelyen? Igen. Először azonban „középiskolai importtal" kísérleteztek, tárgyalván a Festetics Pál alapította keszthelyi gimnáziumnak Eszterházy Miklós által Kaposvárra, Czindery Rókus által pedig Nagyatádra szándékolt telepítéséről, csak utána gondoltak a saját erejük iskolateremtő felhasználására. De megelőzték őket. Miután a segesdi gimnáziumra még Mária Terézia idején tett alapítvány kamatai az országgyűlési követek többszöri követelése ellenére sem kerültek felhasználásra. A század végén Csurgón földesúri kezdeményezéssel jött létre Somogy első gimnáziuma a Festetics családnak a megye nyugati részét keresztül szelő birtokain: a művelt és az áldozatkész földesúr és az inspirátor jószágkormányzó: Nagyváthy János, valamint a paraszti-polgári igények egymásra találása következtében, a fenntartás és az szervezés gondjait magára vállaló Belső-somogyi Református Egyházmegye gyámkodása alatt. Az új intézmény alapítólevele 1794ben keletkezett, nyilvánossági jogát pedig 1798-ban kapta meg. A nagy kiterjedésű Somogynak ez volt az első középiskolája, egy évtizedig az egyetlen - a Dráva határszél - Kanizsa és Pécs közötti hosszú távolság - közművelődésének egyetlen őrtornya Csurgón, a későbbi Eötvös-féle tanítóképzésnek is egyik fellegvárában. Több középiskolához azonban már 'nem akadt fenntartó sem a megyében, sem a régióban. Nem adtak „fundációt" a szerzetesrendek sem. Amikor a nagy kiterjedésű Somogyban a kaposvári gimnázium alapítása érdekében azokkal a szerzetesrendekkel kezdtek tárgyalásokba a megye és a város vezetői, amelyeknek jelentős birtokai voltak a megye területén, e tárgyalások csakhamar zátonyra futottak. A Benedek-rendiekkel meghiúsult tárgyalások sikertelensége után a Kegyes-tanítórend magas igénye is arról árulkodott, hogy a kanizsai gimnázium mellett a kaposvári soha nem érdekelte a piaristákat, miután a város és a megye római katolikus környezetében a Renddel szemben alig volt támasztha-