Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Kanyar József: Középiskola és középfokú oktatás a Dél-Dunántúlon a XVIII-XIX. században

tó olyan misszionáriusi kötelezettség, mint a protestáns lakosságú országrészek közepette felállított piarista középiskolákkal szemben (Kecskemét, Debrecen). Valóban igaz az a tény, hogy a katolikus középiskolákat nem az ország településhálózatának a művelődési szükségletére, hanem a protestáns iskolák ellensúlyozására állították fel hazánkban. Ahol a helybenlakó földesúr volt az iskolaalapító, ott az iskolaalapítás egyszersmind az urbanizáció eszköze is volt (Keszthely). Kaposvárt és Csurgót nem lakták ugyan földesurai, az iskolák azonban e helyeken is segítették előmozdítani a városi fejlődést. A nagy kiterjedésű Somogyban - Kaposvárnak sem volt ottlakója a földesúr, hanem a város amolyan alközpontja volt az Eszterházy uradalomnak. Itt már nem volt primer iskolateremtő tényező a földesúr, távol is élt a megyeszékhelyi mezővárostól, amelyben csak bérlők voltak, jószágkormányzók, fiskálisok, s üzleti érdekeiktől vezetett kereskedők. A régióban a kálvinisták után a Tolnai, a Baranyai és a Somogyi Evangélikus Egyházmegye is megnyitotta kapuit i8o6-ban a s ár szentlőrinci gimnáziumának, amely 1870-től Bonyhádon folytatta működését. A Petőfit is egy évre (1831/32-ben) befogadó algimnáziumnak - amely Tolnában az első volt e tekintetben - kettős célja volt: a) egyfelől tanítóit képezte benne az egyházmegye, b) másfelől pedig előképzést biztosított benne a főgimnáziumi tanulmányokhoz. Az efajta kis algimnáziumok alapítványokból éltek és földesuraik telekadományaiból. Szerepük - a II. Ratio Educationis után - a nemzeti nyelv oktatása szempontjából is jelentős volt: a deákos műveltség alapelemein kívül már a reáliák tanítása érdekében is nagy lépéseket tettek, történelemoktatásukban a világtörténelem mellett a hazai történelemre is kellő gondot fordítottak, a földrajzi stúdiumokban pedig a nagyvilág tanításán kívül - igaz mindezt a Ratiok is sugallták - a Monarchiát és Magyarországot is tanították. Ugyanebben az esztendőben nyitotta meg kapuit a megyében Vécsey Józsefnek: a Külső-somogyi Református Egyházmegye tanácsbírájának alapítványaként a nagyszékelyi református centrális iskolából kifejlődött gyönki algimnázium, amelynek a katedráin Pápán és Debrecenben nevelt tanárok tanítottak. Az iskola székhelye Tolna megye azon részében működött, amelyben abroncsszerűén volt körülvéve 11 németlakosú kis- és nagyközséggel. Az iskolának 1812-ben épült fel a hajléka Gyönkön, amelyben 1813-ban kezdték meg a tanítást. Az iskolában - néhány kiváló tanárnak a működésekor - különösképp Fábián István idején (1820-24 'között) a tanulók száma annyira megnevekedett, hogy azok egy részének az elemi iskola hajlékában, az elemi iskola tanítójának a keze alatt kellett tanulnia. E gimnázium eminens tanulójaként említi Kazinczy János felsőmocsoládi ref. parókus Gábor nevű fiát, Pálóczi Horváth Ádám özvegyének: Kazinczy Klárának az öccsét, aki már Somogyban született (Felsősegesden, 1802. március 22-én) és Horváth Ádám hátrahagyott, s két terjedelmes kötetre rúgó kéziratának volt a másolója - minden valószínűség szerint - Nagybajomban. A két közeli protestáns kisgimnázium megkísérelte ugyan 1844-ben az egyesülést, a szándék azonban csak jámbor óhajként maradt hátra az utókor számára. A pécsi archigimnázium mellett Baranyában - a pécsi püspöki tanítóképezde (18 31) mellett - Mohácson is megnyitotta kapuit egy algimnázium 1817. november 4-én a ferencesrend kezelésében, a város társadalmának a mindenkori