Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

L. Imre Mária: Kéziratos kaposvári köszöntő versek a XVIII. századból

Rózsával illessed". A költemény tengelye a harmadik versszak a virágnyelv képletességével fogalmaz: összefűzi a virág rózsa és az ünnepelt Rózsa dicséretét: „Zuggó szelek ennek fáját nem - tőrhetik, Mert minden veszélynek engedelmeskedik, Ilyen ez a'Rózsa, melly itt találtatik, Gólits Rozáliának a'ki hivattatik." A negyedik ötödik strófa a jókívánságok csokrát nyújtja át az ünnepeltnek. Mitológiai képekben leggazdagabb az 1789. nov. 11-ére Váradi Mártonnak ajánlott „Ritmus" A költő „Pindus tetejéről" szólítja a költészet múzsáját, hogy a „ . . . Napnak nagy Ditséretérül" kellőképpen énekelhessen. Versbe foglalt jókívánságaihoz illően mitológiai-bibliai hősöket is megidéz, hogy „ . . . Tzitarákkal,. . . Trombitákkal, . . . Dudákkal" derítsék jókedvre az ünneplő vendégsereget. Harmadik versszakának zeneisége feszes táncritmus hatását kelti: „Romlása légyen ma bánatnak és búnak, Ne hallassék hire a'Szomorú dunak (!) Sarkantyú penegjen sarkánn az If fiúnak, Kinek Muzsikusok szép nótákat fúnak." „Tellyék . . . Omollyék . . . Nyillék" kezdetű három szakaszban összegezi a Váradi Mártonnak szánt jókívánságokat. Különösen szemléletes, eredeti képalkotásra vall „Számos ESztendőkig láttassék verradás" (virradat, vagyis sokáig éljen!) „El=távozzék tőle minden irigy dárdás" soraiban. Befejező gondolatának szemléletes képsora szinte szárnyal. Olvasásakor Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmének híres befejező sorai idéződnek bennük.

10 Nem kétséges, hogy versírónk ismerhette a mintegy 140 évvel előzőleg írt eposzt, s annak képalkotása oldódott fel a korabeli deákos műveltségnek egyébként 'nagyon is hétköznapi megnyilatkozásában. Ha a versezetek korstílust kifejező hangulatát mérlegeljük kétségkívül az 1790-ben Váradi Mártonnak írott költemény emelkedik ki a sorból. Terjedelemre is ez a leghosszabb. Akrosztichonjának megfelelően hat-hat strófából áll. Címének megfogalmazása sajátos: „Váradi Márton Uramnak Neve-Napját TiSztelő, Szomorú, de, vidáméttó Versek" Szinte előképe Csokonai két évvel később írt Az estve c. költeményének. Míg poétánknál az adott szituáció igénye fogalmaztatja meg a sorokat, addig Csokonainál moralizáló-filozófiai szándék jut kifejezésre.

17 Csokonai - s tegyük hozzá az alkalmi verselő Varga József is - hangsúlyozottabban viselik költeményeikben a korstílus bélyegét. Németh László Csokonairól írott jellemzésében megjegyzi „ . . . a képek (itt a szemléletes képsor!) gazdagsága is vívmány lehetett a stílus ezen kőkorszakában A költők nem hajlandók az élet reális méreteit elfogadni. Beszédmodorukkal nagyítják a dolgok jelentőségét... s egy hatodrendű verselő egykettőre Rousseauhoz hasonlíttatik . . . Segítségükre van a mitológia tarka rokokója .. ,"

18 Fentiek érvényesek költőnkre is. A költemény két részre tagozódik. Hat versszaka szemléletes képek sorával festi a halódó természetet. Korhű kifejezései: „áskállya, sanyarétt," igenévi