Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Péterffy Ida: Pálóczi Horváth Ádám, a somogyi banderista Budán (1790)

Mit jelentene javaslata az anyanyelv használata szempontjából? - ezt fejtegeti a következőkben: „A' leg-ditsőségesebb haszna az Asszonyok jelenlétének, még ez lehetne: hogy ott Hazánknak nagyjait nemzeti nyelven hallanánk beszélni, 's magok-is mind édesednének a nyelvhez... a' magyar hanghoz szoktatnák gyermekeik 'nyelvét, hogy ne tördeljék a' Magyar szót; hanem ugy tanuljanak magyarul előre, mint a' kiknek nem Bétsben, sem Frankfurtban, sem a' Párisi nemzeti Gyűlésben, hanem Magyar Gyülekezetekben van a' dologhoz szóllójok." Horváth itt a főrangú dámákról szól ugyan, de közvetve bírálja az országgyűlésen többek szájából tördelve hallott magyar beszédet, idegenes kiejtést. Magatartás szempontjából is nevelő hatása lehetne a gyűléseken való részvételnek. Az asszonyok ,,a' tsendes maga alkalmaztatást, 's nemes Tartózkodást úgy megtanulnák, hogy ezután a' Templomokban is az ég felé járna eszek, szemeik, 's testtek mozgási szemérmetes lenne, ölbe 's karonn kis kutyákat nem hordanának be, ugy okoskodva, hogy egy Ország' gyűlésébe nem szabad, nem szabad a' Templomba is." Azonban „az ollyan Asszonyságoknak, a' kik minden tekintetben érdemesek arra . . . halgató hely engedtessen az Ország' Gyűlésén" - írja s befejezésül azt kívánja, hogy „a szép Nemtől szó-szóllásáért, 's tiszteletéért szeretetet érdemeilyen (Sign. Budae 22 Julii 1790) a Javalló." Pár nap múlva, - Budán, 1790. aug. 1. - megjelent „A' férjfiak felelete c. röplapja, amelyben összegezi a várható ellenvetéseket javaslatára. A védőügyvéd szerepét a vádló ügyészével cseréli fel, s kíméletlenül felsorakoztatja a főrangú hölgyek hibáit: „'nem tsak szégyenlett, hanem nem is tudott Gazda Asszony lenni." „Idegenekhez küldöztétek nehéz keresményeinket" . . . divatozás közben. ,,A' bujálkodást annyira vittétek; hogy ha hajdani Nemes Asszonyaink a' sírból fel-kelnének ... a föld alá vissza bújnának ijedtekben 's szégyenletekben." „Magyar Gyülekezetekben kértek magatoknak halgató helyet?" „Hány van közületek a' ki eggy mélly belátású Férjfinak jól rendbe szedett Magyar beszédét tneg-tudná érteni?" ,,A' Német és Franczia tselédek, az idegen születésű dajka, a' haj-bodrozó Leány-Asszony, a' mulattató Kis-Asszony . . . anynyira meg-bübájózták még szavatok hangját-is, hogy szégyenlenétek magyarul beszélleni." ,,A' Német, Olasz, Francz könyv kedves volt előttetek; a Magyart pedig addig utáltátok olvasni, hogy utóbb, nem is értettétek." „Ne nehezteljetek tehát; ha kivánságtokat bizonyos fel-tételek nélkül meg nem engedhetjük: 1. A' férjfiak' elsőségét megismerjétek; őket annál mint eddig jobban betsüljétek." - 2. Gyermekeiteket magatok neveljétek, idegen szokásra ne tanítsátok. - 3. Az idegen öltözeteket ezután fel ne vegyétek. Képtelenül élnétek vissza engedelmünkkel, ha a tanácskozásokon égig tornyozott fej-nevelőkkel, másból pótolt, vagy 'magatokból mesterséggel fúrtfaragott haj-bodrozatokkal tsipő' nevelő szélesen ki-abromtsolt leplekkel, 's más Nemzet' tsúfoló kísértetekkel villognátok. . ." 4. Nemzeti nyelveteket szorgalmasan tanúijátok, 's gyermekeitekkel addig semmiféle nyelvet tanulni 'ne engedjetek, valamíg magyarul jól nem tudnak." - 5. Soha a Gyülekezetekben, közbe ne szóljatok; sőt egymás közt való suttogással-is, a tanátskozást ne alkalmatlaníttassátok; a' játékszínekbe, 's mulatságos társalkodásokba való magatok alkalmaztatásának békét haggyatok . . ." - Ennyi kiskorúaknak szánt intelem hallatára úgy érezzük: talán csak dekorációnak szánta Horváth a szép magyar díszruhákba öltözött