Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Péterffy Ida: Pálóczi Horváth Ádám, a somogyi banderista Budán (1790)

hölgyek illedelmesen hallgató koszorúját. Egy utolsó bíztató mondata sokkal mélyebbre mutat: „Ti vagytok egy olly különös titkos erő az Országban: melly formálhatja a Nemzetet. Ezt az erőt rosszra ne fordítsátok." „Buda-Pest-Kassa, 1790" jelent meg a KET NAGY HAZAFINAK EMLÉKEZETE c. vers, melynek címlapján nem szerepel a szerző neve, csak az első vers után írja ki vezetéknevét: Horváth. („22-dik September, 1790.") A két hazafi: Ziczhy Károly és Ürmenyi József, az országgyűlés két elnöke, akiket sokan támadtak amiért nem voltak eléggé radikálisok a viták során. Hazafiatla'nsággal is vádolták őket, s röpködtek feléjük a gúnyversek szóból metszett nyilai. A két elnöknek végülis sikerült egyensúlyozni - nehéz helyzetükben is - a nemzet és az uralkodó között. Ezért köszönetet kaptak az országgyűlés nyilvánossága előtt. Ezalkalommal így méltatja Horváth Ziczhyt: ... a' már el-fásúlt sebes magyar szívnek A' sok hitetlen közt nem láthatott hívnek Senki, mihelyt Hazánk' szeretete mellett A' Bétsi tűznél is pirítkozni kellett. Most látszik: mint lehet ezt meg-egyeztetni Tisztelni az erőst, 's a' Hazát szeretni. (Részlet) Urményit a németesítő törekvésekben - - - sok, Josef egyik kezének tartotta, Most pedig ím egész Bétsnek meg-mutatta, Hogy bátor feje ö a' Nemesi karnak, 'S ki-fejtheti, a'mit amott rosszul varrnak ... (Részlet) „Emlékezet oszlop, mellyet emelt, egy a' Magyar Nyelv mivelő Társak közül" - olvassuk a két vers címlapján s ezzel Horváth már előre megindokolja a két „nagy hazafi" felé küldött vivátjainak valódi okát. Verse megjelent a Magyar Kurír 1790. évi 1173-1175. oldalán. Itt szerzőségét csupán vezetéknevével - Horváth - jelezte. Német fordításban is napvilágot látott (Radli'nger János, Veszprém) : Eine patriotische Frage Antwort címen, Pest, 1790. Az 1790. év szeptemberi termésből kiemelkedik Horváth egyik rendkívül elkeseredett hangú dalszövege, amelybe érezhetően nemcsak saját véleményét sűrítette: Mars, mikor az utolsó Deputatio Bétsbe ment a' Király hívására September (?) 1790. - Nota, Hová lett ditsősséged? Menj el, menj! szegény Magyar a' kétség' partjára, Tekints az ingadozó reménység pólczára, 'S te a' ki tűztől vastól nem tudsz meg borzadni, Borzadj mikor a' vég sors hideg jelt fog adni: Vezettessed magadat szembe kötve vakonn El-vakult testvéridtől tsinált áll utakohn, Kik őseink hamvait rútul meg tapodták, Arany szabadságunkat aranyon eladták.