Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Benda Gyula: A Somogy megyei adózók termése 1816-ban

a többi helyen - a szükség felmérésénél a községek több, mint felénél (30 esetben) nem szerepel a zab a katonaságnak szolgáltatható javak között. A szolgabíró pedig a következőket írja: „A mi a zabot illeti, középszerű termésnek állíthatom azért, mert noha a lábán azon felül valónak láttszott lenni, de nem olly fizető szemre, a mint várhatni lehetett, de különben is ezen járásnak két ötöd része népességre nézve, sött ki terjedése mind fele, egészben homokos lévén, a zab termesztésre nem alkalmatos".

29 Az egyes községeknél azonban már azt tapasztaljuk, hogy az átlag alatti hozamot jelentő falvak fele azt jelzi, hogy tud zabot adni, viszont az átlag feletti jó termést megadó falvak fele nem tud szállítani belőle a katonaságnak. Amennyiben egyáltalán lehet egyértelműen következtetni ezekből a jelenségekből, akkor mi arra hajlunk, hogy a számtalan hiba és ellentmondás ellenére az összeírások valós tendenciákat tükröznek számszerűen, ha nem is mindig pontosan. Ha feltételezzük, hogy sok faluban lehetett olyan rossz a termés, hogy mire az őszi vetés ideje elérkezett, már nem volt vetőmag, akkor a kimutatott vetőmaghiány elérheti a teljes elvetendő mag mennyiségét, vagyis összevethető az 1815-ben elvetett mennyiséggel. A szigeti járás községeiben pl. jónéhány esetben ez az azonosság megfigyelhető. Vetőmaghiány 1815-ben elvetett mennyiség Bürüs 167 163 Csertő 177 170 Gyarmat 58 57 Lukafa 65 60 Helyenként viszont a vetőmaghiány magasabb, mint a másik összeírásban az elvetett mag (Alma Mellék 303 - 275, Gálosfa 126 - 97, Hajmás 127 - 42). Ez a jelenség persze magyarázható úgy is, hogy a vetőmaghiány az összes paraszti használatban levő földre vonatkozott, a másik kimutatásban viszont csak az adó alá eső földek szerepeltek. Az őszi termés csak az igali járásban szerepel mindkét összeírásban. Az elsőben 45 ezer, a másodikban 50 ezer mérő. A különbség nem jelentős (10%). Teljesen azonos Berki, Csorna, Igal, Pula, Szentgálos Kér községekben. 10 faluban a gabonaszükség összeírásánál szerepel magasabb termés (ld. VH/a tábla). Ezt megintcsak magyarázhatja az a feltevésünk, hogy a szükségösszeírás kiterjedhet nem adózó rétegekre is. A fennmaradó 40 község tükrözi az uralkodó tendenciát: a termés a második esetben nagyobb (néhány példát 1. VII/b táblában). Azt jelentené ez, hogy mindkét összeírás megbízhatatlan? Részben igen. De az eltérő adatok mellett, ugyanazon községeknél közel azonos számok is szerepelnek. Pl. Bálványos községben a két kimutatásban a termés 60, illetve 674 p. m., viszont a vetőmaghiány 424 (az elvetendő mag 480 mérőre tehető, ezt támasztja alá az is, hogy 1/8 hozamot mutat ki. tehát 60 mérő termés esetén az elvetett mag szintén 480 p. m.). A másik összeírásban az elvetett mag 434 p. m.