Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Benda Gyula: A Somogy megyei adózók termése 1816-ban
Ezek után vizsgáljuk meg, igazolható-e az az állításunk, hogy az adózók (adó alá eső) földjeit vették számba a termésösszeírás esetében is. Az 1770-80-as évek gyakorlata, valamint más megyék 1816. évi összeírása azt mutatja, hogy a kimutatott vetésterület mindenkor az urbáriumba foglalt, illetve a dikális összeírásokban összeírt területtel azonosítható. 23 Hiába volt az ínséges évek termésösszeírásainak kimondott célja, hogy a lakosság ellátási problémáit mérje fel, a nemesi kiváltság erősebb volt az éhség fenyegetésénél - a nem úrbéres földekkel és termésükkel nem számoltak el. 24 V. Az adó alá eső szántó és az 1816-os vetésterület összehasonlítása A szántóföld A vetésterület 1816 «! 1804/5 I828/29 1816 1828 1804/5 1828/29 1828 g "vi ' in í2, hold hold százalékában I Babócsai 36 678 25 834 18 109 49 70 2 Igali 3° 445 29 775 24 095 79 81 3 Kaposi 32 854 27 751 14 880 45 54 4 Marcali 30 351 26 492 16 155 53 61 5 Szigeti 24 409 20 420 10 309 42 50 6 Összesen 154 737 I 30 272 83 548 74 864 54 64 112 Ily módon összevetésül a megyei adó- és az 1828. évi országos összeírás földterületi adatai kínálkoznak. T. Mérey Klára közreadta az 1804-5. évi és az 1828-29. évi adóöszeírás járási számait. 25 Ha az itt szereplő szántóval összevetjük az 1816-ban kimutatott vetésterületet (vö. V. tábla), akkor a babócsai járásban a szántó 54, illetve 74%-a, az igaliban 79 és 81%-a, a kaposiban 45 és 54%-a, a marcaliban 53 és 61%-a, a szigetiben 42 és 50%-a az i8i6-ban bevetett területnagyság. Figyelembe véve, hogy négy járásban az elvetett magot mutatták ki, s a tényleges vetés lehetett ritkább az általunk számítottnál (1 p. m. fél holdban), azt mondhatjuk, hogy az összeírások - a már korábban hiányosnak bizonyuk szigeti járást kivéve - háromnyomásos gazdálkodás feltételezése mellett valóban képet adnak az adó alá eső föld egészéről. Hasonló következtetést vonhatunk le az 1828. évi öszeírás megyei végeredményével való összevetésből. 20 Az 1816. évi vetésterület 12%-kal magasabb az 1828-ban bevetett földként összeírt mennyiségnél (a szigeti járás kimutatásának hiányossága ellenére). A kettős egybevetés azt sugallja, hogy a termésösszeírást a jobbágyok adó alá eső földjei vonatkozásában teljesnek ítéljük. Megbízhatók-e az összeírások? A feudális kori összeírások forráskritikája, megbízhatóságuk elbírálása nem tekinthető megoldott feladatnak. Legtöbbször aszerint ítélünk adataink értéke felől, hogy beleillenek-e a más források alapján elfogadott vagy általunk kialakított képbe vagy nem. Ha igen, akkor jónak ítéljük, ha nem, akkor megbízhatatlannak. Ezt elkerülendő megkíséreljük az összeírások „objektívabb" vizsgálatát. Két szempontból közelítjük meg a megbízhatóságot:
