Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30

5- Nem tudtam azonosítani. 6. Báró Ritschan Adam es. tábornok valóban betört Magyarországra, de május 28-án Szomolánynál megsemmisítő vereséget szenvedett. 228. t Komárom, 1704 április 26. Gróf Pálffy János utasítása gróf Nádasdy Ferencnek arról, hogyan ossza el a zsákmányt a császári német hadak közt. (Eredeti. OSzK Kt. Fol. Hung. 181/I. Pag. 157-158.) Kedves Groff Uram. Akarván kegyelmedet ez levelemmel tudossitanom, hogy noha mái napon rendeltem vala, hogy azon németeknek, a kik lopva is kimentek volt az magyar hadakkal az portára, ne adassék semi rész is, sött arestáltatván, hozam küldetetessenek. Minthogy mindazonáltal értem Latur regementyébül Oberst Bohtmaister uram emberei jellen lételeket, és én azon Oberst Bochtmaister uramat igen kedvellem, igen katona ember is légyen, és ugyan maga instantiajára is, Kegyelmed az én tekintetemre is, ugyancsak annyi, mind az tőbi jellen lévő katonáknak részek gyuthatna,

1 részt adasson, töbi németségnek penniglen, hogy ha jellen lettek volna is, épen semi részt ne adasson. Maradván Kegyelmednek jóakaró szolgája Groff Pálffi m. p. Komárom 26 április esstve. (Külső címzés-.) Monsieur Monsieur le Conte Francise Nádasdi Generali dû Battalle, i. azaz: juthatna 229. Mihály fa, 1704 április 27. Béri Balogh Ádám levele gróf Nádasdy Ferencnek. Leírja azokat az okokat, amelyek miatt katonáit eddig nem tudta összeszedni s ezért nem szállhatott velük táborba. (Eredeti. OSzK Kt Fol. Hung. 181/I. Pag. 161-162.) Mint nekem mindenkoron régi nagy jó Méltosságos Gróff Uramnak alázatossan szolgálok. Es istentől kívánta szerencsés sok jókat kívánok Nagyságodnak. Én Nagyságtokat, s mind az én jó Kegyelmes Bán Uramot eő Excellentiáját az Istenért alázatossan követem, hogy parancsolatinak eleget nem tehettem. Mentem volna eörömöst tiszta szíbűl, de én Nagyságodnak Méltosságos Gróff Uram, ezen egy árcus papiroson sem tudnám leírnom, nekem az úta micsoda galibáim s külömb külömbféle vessződésem nem voltának az ittvaló katonasággal és nemességgel, kik előb zászlóim alatt voltának; sémiképpen föl nem ültethettem üket. Az dominiumokban levőket kiket elvontak tűlem, kit pediglen az urak magok jószágokon levő szabadosokat föl nem engedték ûlnyi. A nemessek még azt mondották, hogy ha az urak az magok jószágiban valókat föl nem engedik ülnyi, ük is, Isten űket ugy segéllyé, föl nem ülnek; ezeket mind az vármegyére

1 kölletet beadnom, az vármegye nevezet szerint rendelt alájiam 5 százot, azok is csakugyan semmiképpen nem akartak felűlnyi. Most már hurcolódom, mocskolódom Méltosságos Gróff Uram vélek. Dulatom, kötöztetem; engemet itt mind az urak, s mind a nemessek eleget fenyegetnek, hogy ha békesség lészen, így tesznek amúgy tesznek, s mivel én azzal sem érem be, nem tudom, jövendőben mi lészen kimenetele; rosszakarókat eleget csinálok s ellenségeket, de nem tehetek rulya, valamint adgya Isten, áltól esem rajta. Böcsületemért nem szánom mindenemet is elvesztenem, csak böcsületem maradhasson meg. Szintén már ma dulatom, fogdoztatom mindenüt űket, holnap Isten segítségébül megindulok vélek s mentül hamarab mehetek, Nadságtok szolgálottyára sietek vélek. Méltosságos Gróff Haister Uram eő Excellentiája is tegnap gyűtt áltól, igen szép s jó militiával Sárvárnál, az ki is ma itt tart rost tagot,

2 ugyan előb megindulhattam volna Méltosságos Gróff Uram, de ezen hadnak transitussa akadáloztatta megindulásomat, mert azt vélték, hogy ezek is oly istentelen népek, mind azok az rácok voltának, az kik Krakonál

3 áttmentenek, azért nem mertek addig megindulnyi, míg azok már el nem takarosznak. Nagyságod társzekerével is itt vagyon az Nagyságod prokolábja, az miket Nagyságod parancsolt, hogy hozzanak, mindeneket elhozot, már magamtul el nem hagyom, az mint-