Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Vörös Károly: Az új- és legújabbkori várostörténetírás utolsó évtizedei - különös tekintettel a Kaposvár tanulmánykötetre

berek oldaláról indult meg; ennek megfelelően elsősorban a gyakorlati: a technikai és szervezési oldalról váltak észlelhetővé a modern város bizonyos specifikumai. E szempontból a Kaposváréval oly rokon fejlődésű Szombathely nagy polgármesterének, Éhen Gyulának „A modern város" című 1897-ben megjelent munkájára hivatkozhatunk, mely már bevezetésében leszögezte, hogy ,,A modern város eszméje messze túlhaladja a közönséges város fogalomkörét". Ennek során azonban a modern városfejlődés legfontosabb tényezőiként még csupán az urbanizációnak olyan elemei iránti kényszerítő igény megjelenését tartja, mint a csatornázás, a vezetékes vízellátás, az egészségesre épített lakás, a megfelelő szintű szállítást és közlekedést biztosító utcaburkolás, a megfelelő világítás és a levegőszennyezést elkerülő fűtés (e szempontból a gázfűtést tartja ideálisnak), fasorok és parkok telepítése, közfürdők létesítése, a város egészséges jéggel való ellátásának megszervezése, korszerű szemétkihordás, tűzrendészet és végül a szociális gondoskodás megteremtése. A magyar városfejlődés ilyen modern elemeinek észlelése a következő évtizedekben is többnyire megmaradt a városépítési, városigazgatási problémák körében, itt legfeljebb kiterjedve immár az esztétikai és városrendezési problémák felé is , - megfelelően annak, hogy a modern város legsajátlagosabban városi problémáival továbbra is elsősorban építészeknek, városrendezőknek és a városigazgatás szakembereinek kellett először szembenézniük. Ezt a problémát tükrözik a modern nagyváros problémáival elsőként szembenéző és arra modern választ kereső hazai folyóiratnak, Budapest főváros 1907-ben megindított Városi Szemle című folyóiratának cikkei is, - érthető módon, hiszen mindezen problémák elsősorban Budapesten váltak észlelhetőkké, halaszthatatlanul megoldandó sürgető feladattá. És nem véletlen az sem, hogy e folyóirat hasábjain jelenik meg 1917-ben az első olyan szintézisre törekvő munka, mely a város minden arculatát, fejlődésének minden vonatkozását valamilyen egységbe kívánja összefoglalni, méghozzá egyértelműen a város gazdasági funkciójának alapján. E munka egy szerény vidéki tanár, Déznai Viktor tollából éppen e teljességre való törekvése miatt érdemli meg, hogy a modern város problémáinak felismerését, jelentkezését kutatva részletesebben is ismertessük. 2. Déznai bevezetésében abból indul ki, hogy korunk a rohamos városodás kora, és ez a kor egész kultúrájának új jelleget adott. Ennél fogva indokolt egy sajátos várostudomány alapvonalainak felvázolása, különös tekintettel a magyar viszonyokra. E tudomány Déznai rendszerében négy részre oszlik: alapja a városbiológia: ebből „a város materiális életével foglalkozó részből, mint gyökérből, vele válhatatlan kapcsolatban" nő ki a város immateriális életére szóló rész: a várospszichológia; ezekután lesz megérthető és kiépíthető a varosesztétika, végül pedig befejezésül a városfilozófia. A városbiológia a föld és az ember szerves kapcsolatának hangsúlyozásából indul ki: a város fogalmából következik az, hogy az valóságos eleven organizmus, magasrendű egységes szervezet; élettörvényeit Déznai emberföldrajzi alapon a társadalmi, a gazdasági és a politikai tényezők kibontásában látja. E törvények kibontakozásának érdekében szükségesnek látja egyes tipikus városok konkrét szociográfiájának megiratását is. Ezeknek az alapján látja megállapítandónak a városok különböző típusait és megalkothatónak ezek rendszerét. Egy részletes városbiológiai fejezet keretében ezekután a városok általános és