Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában

3- Az őrök tartoznak arra ügyelni, hogy a foglyok a munkára pontosan meg­jelenjenek. 4. Az őrök kötelesek az élelem kiosztásánál felügyelni. 5. Az őrség őrszállását engedély nélkül el nem hagyhatja és tartozik a fogoly­szállást naponta többször megvizsgálni. 6. Az őrlegénység a foglyokkal nem barátkozhatik, a szófogadatlan foglyokról azonnal jelentést tesz. 7. Az őrlegénység köteles ellenőrizni, hogy a foglyok ruházata mindig rendben legyen. 8. Szökésnél azonnal jelentés teendő. 9. Tűz esetén az őrség a tűzrendészed szabályok szerint viseli magát, a tűzről a városi tűzoltóságot a legrövidebb úton értesíti. 10. Az őrlegénység kérelmét vagy panaszát az őrparancsnok útján a fogolyügye­leti tisztnek terjeszti elő. A hadifoglyok büntetésének számszerű növekedése az 1915-1918. közötti időszakban jelzi, hogy rendeletekkel és parancsokkal nem lehetett a fegyelmet megszilárdítani és az éhező hadifoglyokat a szökéstől elrettenteni. A fegyelem­sértések leggyakoribb formái: a szimulálás, a részegség és a lopás egyre gyak­rabban fordultak elő. A gyár vezetői csupán a tünetet akarták felszámolni, jólle­het a hadifogolytartást kellett volna generálisan átalakítaniuk. A fegyelem meg­sértői ellen általában pénzbírságot alkalmaztak, amelynek mértékét a bérjegyzé­kekből megismerhetjük. így 1916-ban a munkát megtagadó „szimuláns" hadi­foglyok béréből 1 koronát vontak le, de hasonlóképpen meg kellett téríteniük a hadifoglyoknak a szökés „költségeit" is. Tekintettel arra, hogy a lopás egyre gyakoribbá válva már aggasztó méreteket öltött, szigorú rendszabályokkal igye­keztek a hadifoglyokat attól elrettenteni. 1918-ban kenyérlopásért és cukorlo­pásért 6, zsáklopásért pedig 20 korona pénzbírságot kellett fizetni azoknak, aki­ket tettenértek. 147 A szökést tartották az egyik legsúlyosabb vétségnek, nemcsak azért, mert a munkaadók erkölcsi felelősséget vállaltak a hadifoglyokért, hanem a pénzügyi következmények miatt is, mivel a hadifoglyokért a munkaadónak személyenként 30 korona óvadékot kellett az adóhivatalokba befizetni. Kezdetben a szökött hadifoglyokat, ha elfogták - a katonai parancsnokságok közreműködésével ­visszaküldték az illetékes fogolytáborba. Az alispán 1916-ban körlevelében érte­sítette a főszolgabírákat, hogy a nagy munkáshiányra és a hadifoglyok csekély számára való tekintettel a szökött hadifoglyokat büntetésük letöltésével a mun­kaadónak ismét vissza kell adni. 1 '' 8 Nyilvánvaló, hogy minden szökött hadifoglyot nem lehetett a fogolytáborba visszatoloncolni, mivel a munkára kiadott hadi­foglyok szökései aggasztó méreteket öltöttek, a hiányos felügyelet, a rossz bánás­mód és az elégtelen táplálkozás következtében. A hadifoglyok a katonai esemé­nyekre is igen érzékenyen reagáltak, az orosz offenzíva idején 1916-ban a mun­kaadók arról panaszkodtak, hogy a foglyok nem akarnak dolgozni és magatar­tásukkal is veszélyeztetik a közbiztonságot. Kladnigg 1917. március 5-én az alispánnak a fentiekről az alábbiakat jelenti: „eddig 20 ember szökött meg tő­lünk úgy, hogy nem kaptuk vissza". 149 A tömeges szökés hatására a visszamaradt foglyok izgatottak, kedvtelenek, elégedetlenek, így munkateljesítményük is egyre gyengébb lett. Ugyanakkor az igazgató felháborodva jelenti azt is, hogy „a kis­gazdák, akiknek a fogolymunkásokra van szükségük annyira mennek, hogy ide

Next

/
Thumbnails
Contents