Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában
munkában. 11 " Ugyanitt az olasz internáltaknak csak 6-7 koronát fizettek és a koszttal együtt is csupán 9^10 koronába került egy internált. 11 ' A polgármesteri hivatalnak küldött egyik jelentésből megtudjuk, hogy mennyit keresett egy cukorgyári napszámos 1916. november 21. és 1917. november zo. között. „Egy közönséges napszámos munkásnak nálunk évi összkeresete cca 1200 korona volt" írta az igazgató. 118 Kladnigg a központnak 1918. szeptember 21-én azt írta, hogy,, nekünk az oroszoknak annyit kell fizetni, amennyit a hasonló munkát teljesítő polgári munkásoknak . . ." 119 arra hivatkozott, hogy a panaszbizottságok a bérlajstromokba is betekinthetnek, következésképpen a rendeletet nem kívánják megszegni. Egy másik jelentésben ugyancsak beszámol a hadifoglyok bérezéséről, amely szerint az olasz internáltaknak 7-8 koronát, a montenegrói internáltaknak pedig 6 koronát fizetnek „és az üzembe azoknak, akik a gyárban nehéz munkát fognak végezni, 8 koronát szándékozunk fizetni . . . 12 ° A bérlajstromból kitűnik, hogy ilyen magas napi bért a hadifoglyoknak sohasem fizettek. Pedig ekkor már egy napszámos 15-20 koronát is kért egy napra. 121 Az előzőekben már érintettük, hogy a hadifoglyok a kéthetenkénti fizetésnél nem kapták meg a teljes bérüket, így amikor 1918. november 5-én eltávoztak, a fel nem vett hadifogoly-illetmény az éj jeles műszaknál 3444 korona 74 fillér, a nappalosoknál pedig 3254 korona 75 fillér összeget tett ki, 122 amelyet azonban a hadifoglyok sohasem kaptak meg. Kézzelfogható tehát, hogy a hadifoglyok munkaerejét maximálisan kihasználták, kizsákmányolásuk egyre hatványozottabban érvényesült, „bérük jelentősen alatta maradt a normális béreknek". 12,5 A munkaadók és az állam a hadifoglyok munkábaállításával nemcsak a hiányzó munkaerőt pótolta, hanem végzett munkájuk által jelentős nyereségre is szert tett. u. A hadifoglyok élelmezése és ruházata. A hadifoglyok ellátása a háború elhúzódásával természetesen egyre nagyobb terheket rótt a munkaadókra. A megyékre kiszabott beszolgáltatási kvóta fokozatosan növekedett, a hadsereg nem tudta és nem is kívánta figyelembe venni a mezőgazdaság válságos helyzetét. Az uradalmak ingyenes munkaerőhöz kívántak jutni, az állam azonban az adott körülmények között a hadifoglyok eltartását nem vállalhatta magára. Az 1915. évi 19031/eln, sz. FM rendelet a hadifoglyok és az azokat kísérő katonák élelmezésének az összegét egyénenként és naponként 1,20 koronában állapította meg. 124 A későbbiekben a hadifogolytábor-parancsnokságok, az uradalmak és az ipari üzemek erre irányuló kérelmét következetesen elutasították. Arra hivatkoztak, hogy a hadifoglyok munkába állításának semmi esetre sem az a célja, hogy a nagybirtokosokat és a bérlőket ingyen munkaerővel lássák el. így a költségmegterítés csak azokat a parasztgazdaságokat illette, ahol a családfenntartó és a családtagok katonai szolgálatot teljesítettek. A cukorgyár vezetőinek a hadifogolyellátás mindvégig komoly gondot okozott, a központnak küldött jelentések és kérelmek tömegeiből is érzékelhetjük a kérdés fontosságát. A hadifogoly-élelmezés elsődleges bázisának a bérletet tekintették, minden esetben arra hivatkozva, hogy mégis csak egy üzletnek kell tekinteni a részvénytársaság két vállalatát. Ugyanakor azt is hangsúlyozták, hogy
