Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában
A hadifoglyok természetesen nem kapták meg az elvégzett munka után járó teljes összeget, annak egy részét visszatartották. Az alispán ezt azzal indokoka, hogy a nagyobb pénzösszeg elősegíti a foglyok könnyelmű költekezését és szökési terveit. A határozat akként rendelkezett, hogy „a foglyok kezére csupán olyan összeg fizetendő ki, ami szükséges bevásárlásaikra elegendő, a többi a munkaadó által a hadifogoly javára megőrzendő, vagy ahol a hadifoglyok a község útján adattak ki, ott a fölös pénz a községnél letétbe helyezendő". 1 " A katonapolitikai helyzet és az egyre súlyosbodó infláció hatására 191 S tavaszán a hadifoglyok munkabérpótlékát is felemelték, ,,a mezőgazdasági munkára kiadott fogolynak fizetendő munkabér minimuma napi 1 korona lett, minden más alkalmazásban lévő fogolynak pedig napi 2 korona". 112 Az internált olasz és román munkások fizetése általában több volt, mint az orosz hadifoglyoké, Kladnigg ezt az 1918 szeptember 19-i jelentésében is említette. Véleménye szerint ha az oroszokat „felszabadítják" majd valószínűleg azt fogják kívánni, hogy az internáltakkal egyforma elbánásban részesüljenek. 11,1 Az orosz hadifoglyok bérlajstroma alapján kiszámítottuk az egy főre jutó napi átlagos bért, amely két év távlatában részeletes tájékoztatást ad számunkra. 114 A kaposvári cukorgyárban az 1915-1916-os években az egy főre jutó napi átlagos bér maximuma 70 fillér, a minimuma pedig 16 fillér volt. A rendeletben előírt napi 50 filléres munkabért a hadifoglyok csak néhány esetben kapták meg. Az 1917-es év bérkimutatásával sajnos nem rendelkezünk, de az 1918-as bérlajstromot fel tudtuk használni a megelőző évek adataival való összehasonlításra. Amíg 1915-16-ban a bérviszonyoknál stagnálást, helyenként pedig visszaesést tapasztaltunk, addig 1918-ban már egy felfelé ívelő tendencia mutatkozott. Ekkor az egy főre jutó napi átlagos bér minimuma 1,12 korona, maximuma pedig 3,38 korona volt. A béremelés feltehetően nemcsak az inflációnak volt következménye, hanem összefüggött az egyre növekvő munkaerőhiánnyal is, amely elsősorban az ipari üzemeket érintette. Ezzel magyarázható, kezdetben a béreknél jelentős differenciáltságot láthattunk a különböző munkafolyamatoknál, sőt ugyanazon személyeknél is attól függően, hogy melyik nap milyen munkát végzett. Amíg az első két esztendőben a legalacsonyabb napi bér 16 fillér, a legmagasabb pedig i korona, addig I9i8-<ban a minimum 50 fillér, a maximum pedig 4 korona volt. A bérezés alsó és felső határa közötti különbség továbbra is jelentős, ez azonban ekkor már extrém esetnek számított, mivel a napi béreknél egy nivellálódási folyamat érvényesült, de az iparos hadifoglyoknak valamivel mindvégig többet fizettek. Kiváltképp, amikor a munkahely cserék alkalmával meggyőződtek arról, hogy másutt magasabb béreket fizetnek. A hadifoglyok egymással levelezve kölcsönösen tájékozódtak az országos állapotokról is. Kladnigg 1915. október 23-án a központnak írt jelentésében arról panaszkodik, hogy a cukorgyárban dolgozó foglyok Mezőhegyesről volt társaiktól leveleket kapnak, amelyekben azok megírták, hogy ott 1 koronát, sőt 1,50 koronát is adtak naponta. 113 A bérjegyzék alapján a cukorgyárban dolgozó orosz és olasz hadifoglyoknál nem találtunk lényegesebb eltérést sem a napi keresetben, sem pedig a munkahelyek elosztásában. Feltehetjük a kérdést, hogy mennyiben volt rentábilis a cukorgyárnak a hadifoglyok alkalmazása? A rendelkezésünkre álló adatok alapján összehasonlíthatjuk a hadifoglyok és a polgári alkalmazottak kereseti lehetőségeit. A mezei vasútnál a kubikosok 1917 tavaszán naponta 14-16 koronát kerestek akkord
