Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában
A bérlet részéről is elhangzott olyan ígéret, hogy a közeljövőben ioo fogoly érkezését várják és ezeket a cukorgyár részére esetleg átengedik. A mezei vasút építése, a curkorrépa-termelés biztosítása és feldolgozása a bérlet, a kaposvári és a mezőhegyesi cukorgyár összehangolt munkáját igényelte. Ennek ellenére a hadifogolyhiány feszültséget is okozott, a bérlet és a cukorgyár között keletkezett konfliktusokat a központ igyekezett tompítani és az érdekeket összeegyeztetni, ez a törekvése azonban nem mindig járt eredménnyel. Kladnigg 1916. november 5-én a bérlettől ismételten 15 orosz hadifogoly átengedését kérelmezte arra hivatkozva, hogy a szárítottszeletnek egyik raktárból a másikba való átszállítása, a szárított expedíció, a cukorexpedíció, valamint a tengeri felzsákolása, a répa lerakása és más munkák elvégzése a meglévő létszámmal nem lehetséges/ 3 A bérlet azonban ragaszkodott hadifoglyaihoz. A Földművelésügyi Minisztérium - a központ közbenjárására - 1916. november 22-én kérte Somogy megye alispánját: utasítsa a munkabizottságot a kaposvári cukorgyár számára a szükséges hadifoglyok kiutalására. Egyben kifogásolta, hogy a törvényhatóságok területén lévő ideiglenes (mobil) hadifogoly-csoportokat sok esetben a megyei gazdasági munkabizottságok a fogolytáborokba visszairányítják, jóllehet a feleslegessé vált hadifoglyokat a Földművelésügyi Minisztériumnak, illetőleg a Pozsonyi Katonai Parancsokságnak kell jelenteni. A kaposvári béruradalom 1916. december 23-án újabb 150 orosz hadifogoly kiutalását kérte az alispántól a fakitermelési munkálatokhoz. A kérvényben arra hivatkozott, hogy Kaposvár város lakosságának, valamint az összes hivataloknak és kórházaknak tűzifa-szükségletét fedezi.'* A cukorgyár a béruradalom ilyen irányú törekvéseire nem mindig reflektált megértéssel, kiváltképp, amikor hadifoglyokat kívánt átutaltatni a kampány időszakára. A munkaerő-gondokon a hadifoglyok tömeges foglalkoztatása valamelyest enyhített ugyan, de a béruradalomban és a cukorgyárban is egy permanens munkaerőhiány volt tapasztalható. A cukorgyár 1917 tavaszán a sülysápi táborból internáltakat is igényelt, akiket azonban kiutalni nem lehetett, mivel ott kiütéses tífusz lépett fel és a fogolytábor csakis a hivatalos megfigyelési idő letelte után adhatta ki azokat. A központ szerint ,,az internáltakat a bérlet silánynak találta"/" Az 1917. évi kampányra készülve a cukorgyárban az iparos szakmunkások hiánya még az eddigieknél is fokozottabban érződött. Az iparosokat kérő kérelmekre a központ nem talált kielégítő megoldást. Éppen ezért áthidaló megoldásként azt javasolta, hogy a bérlet igényelje az iparosokat és hivatkozzanak arra, hogy a gazdasági gépek javításához nélkülözhetetlenek, a későbbiekben pedig ezeket az iparos hadifoglyokat a cukorgyárnak majd át lehet adni, annál is inkább, mivel „kézműves hadifoglyok kiutalására továbbra sincsen semmi kilátás, mivel azokat a hadvezetőség saját céljaira használja fel". 68 Amíg az internált kézművesek kiutalása a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott, addig a fogoly kézműveseket a munkabizottság javaslata alapján a Földművelésügyi Minisztérium előterjesztésére a bécsi Hadügyminisztériumnál lehetett igényelni. A bérlet a répási gépműhely részére 1916. július 6-án 20 francia iparos foglyot kapott, de mivel azok „megfelelően dolgozni nem akartak és hasznukat nem vehették, a fogolytáborba visszatértek".'' 0 A Cukorgyárosok Országos Egyesülete 1917. augusztus 23-án értesítette a központot, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a kaposvári cukorgyár részére 300 hadifoglyot kiutalt mezei vasút építésérc, ebből azonban 100 főt a
