Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában

bérletnek át kellett engedni, mert a talpfák kiválogatása nagyon nehéz és hoszszadalmas munka, amelyet még nagy munkaerő felhasználása mellett is huzamosabb ideig kell végezni.'

0 Végül szeptember második hetében ha némi késéssel is, de megérkeztek a hadifoglyok, a cukorgyár a központnak jelezte, hogy most már több hadifogolyra nincs szüksége, ami még ezen túl jön, azt átengedhetik a bérletnek. A kampány a cukorgyárban csak októberben kezdődött, így a hadifoglyok túl korán érkeztek, a gyár vezetői még sem idegenkedtek átvételüktől, mert a munkaerő legalább biztosítottnak látszott, jóllehet a hadifoglyok alkalmazása így nagyobb költségkiadással járt. A bérlet is igényel 300 hadifoglyot favágási munkálatokra, de a Földművelésügyi Minisztériumban a központ képviselőjének azt tanácsolták, hogy azt ne sürgesse, mivel most elsősorban a cukorgyárak ellátásával foglalkoznak és így kérésük csak két-három hét múlva lehet időszerű.'

1 Ugyanakkor néhány cukorrépát termelő uradalom és nagybérlő hadifoglyok hiányában répaszedéshez munkásokat kért a bérlettől, ahonnan azonban elutasító választ kaptak, mert miként írták „magunk is annyira szűkében vagyunk a munkásoknak, hogy a Felvidékről próbálunk szerződtetni."'- A cukorgyárban a munkaerőhiány és ezzel a hadifogoly-szükséglet a kampányban ismételten jelentkezett. Október 22-én táviratban jelentették a központnak, hogy „az üzemet" képtelenek tovább tartani, ha a megígért 100 hadifoglyot sürgősen nem kapják meg."

73 A Földművelésügyi Minisztériumban arra hivatkoztak, hogy a Hadügyminisztérium a cukorgyárak részére tartalékolt foglyok jelentős részét visszatartotta, így a legtöbb cukorgyárnak a minimális igényét sem tudták biztosítani. Csupán néhány olyan hadifogoly kiutalását helyezték kilátásba, akiknél „a jegyzet rovatba" előzőleg már bejegyezték, hogy csak valamivel gyengébb munkára képesek a rossz élelmezés következtében.''

4 Érthető a gyárvezetés elégedetlensége és türelmetlensége, hiszen ilyen körülmények következtében a munkatorlódás megoldhatatlan feladatok elé állította őket, az érkező cukorrépát a vagonokból nem tudták időben kirakni, ami jelentős költségtöbbletet okozott. Közben a bérlet is visszakövetelte azokat a foglyokat, akiket még az elmúlt kampányra kölcsönzött, de közülük csak a jó munkaerőre tartott igényt, így azt az 50 román hadifoglyot, akiket a cukorgyár vissza akart küldeni, nem fogadta, mivel azok gyengén dolgoztak. Az 1917. évi kampányban a gyárvezetés gondjait még csak tetézte, hogy a tisztviselői és a műszaki ellenőrző személyzet száma a katonai behívások következtében a minimálisra esett vissza. 6. A hadifogoly-létszám alakulása és a fluktuáció A hadifogoly-létszám alakulását nyomon követhetjük 1915. szeptember 27-től 1918. október 31-ig. (Lásd: 1., 2. sz. melléklet) A bérlajstromokból rekonstruálhatjuk a kéthetenkénti változásokat, eltekintve az 1917-es évtől, mivel ennek az évnek a bárlajstroma nem áll rendelkezésünkre. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy 1915. szeptemberétől november i-ig a hadifogoly-létszám változatlan, majd 40 fővel csökkent, de 1916. február 15-ig nem változott a létszám. A cukorgyárban alkalmazott foglyok száma 1916 koratavaszától kezdődően - eltekintve április 16-tól május 15-ig - csökkenő tendenciát mutat, majd a nyári hónapokban éppen az előkészületi munkák időszakában éri el a mélypon-