Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában
menti, így a már bevonult és a korábban kérvényezett I. korosztályú népfelkelők szabadságoltatása tárgytalanná vált. A cukorgyárban állandóan 250 fő, a kampány idején pedig 600 ideiglenes munkás is dolgozott, de ez utóbbiak közül katonai szolgálatra sokat bevonultattak. A központ szeptember 8-án újabb tájékoztatást kért a hadbavonultakról, feltehetően a közelgő kampány miatt a rendelkezésre álló munkaerő felől kívánt tájékozódni. A jelentésből megtudjuk, hogy az állandó munkások közül ekkor már 36-an katonai szolgálatot teljesítettek, akik zömmel iparos szakmunkások voltak, a kampány idején pedig cukorfőzőként és diffúzió előmunkásként dolgoztak. Az ideiglenes munkások közül is a legtapasztaltabb, sokéves gyakorlattal rendelkező és speciális feladatokat végző munkásokat kellett pótolniuk. A kaposvári cukorgyár 1914. szeptember 19-én a 24. ,,üzemét" megkezdte, de még nem lehetett tudni, hogy a szokásos és szükséges munkaerőt tudják-e majd biztosítani a kampány végéig. A gyár igazgatója 1914. november i-én tett jelentésében kérte a központot, hogy kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a gyár dolgozóinak katonai behívása a kampány után januárban történjék, mert a gyárnak így nem lesz olyan nagy a vesztesége, mintha azokat kampány közben viszik el. Kladnigg kérelme és nyugtalansága indokolt volt, mivel mint írta, „93 olyan emberünk van, akiknek jelentkeznie kell". 2b Az igazgató 1915. január 22-i jelentésében közölte, hogy a helybeli katonai ügyosztály felsőbb rendeletre összeíratta a város területén tartózkodó mesterembereket, különösen a lakatosokat és a kovácsokat, köztük természetesen a cukorgyár alkalmazottait is, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy bármely pillanatban - ha a hadvezetőségnek szüksége lesz rájuk - igénybe lehessen venni őket. Félő, hogy ilyen körülmények között a gyárvezetés nem tud felkészülni az új kampányra, mivel „legjobb kézműveseink már a harctéren vannak, most már idősebb emberekkel és fiatal gyermekekkel dolgozunk és igyekszünk a gyárat az új „üzemre" előkészíteni. Ha azonban megtörténik az, hogy ebből az amúgy is másodrangú személyzetből is elvisznek, akkor semmi felelősséget nem vállalunk azért, hogy a gyár az üzemelésre készen lesz, mert emberek nélkül dolgozni nem lehet" írta az igazgató. 2 ' Éppen ezért a még rendelkezésre álló kézműveseknek és a már egyébként is megcsappant munkásoknak a felmentését sürgeti arra hivatkozva, hogy már eddig is csak rendkívüli erőfeszítésekkel végezhették el a legszükségesebb munkákat, a további veszteség lehetetlenné tenné, hogy 1915ben „üzemet" tartsanak. A központ válaszában sajnálkozva közölte, hogy a mesteremberek felmentését kilátástalannak tartja, mivel zömmel olyan gyárakba rendelik őket, ahol a hadvezetés tömeges megrendeléseit teljesítik. Ennek ellenére a Honvédelmi Minisztériumban megteszik a szükséges lépéseket, de a munkaerő pótlásáról elsősorban a gyárvezetésnek kell gondoskodnia. Ez pedig semmiképpen sem látszott könnyű feladatnak, mivel „a kaposvári munkásoknak mintegy 70%-a teljesít harctéri szolgálatot" írta a Somogyvármegye. 28 A táviratok és a kérelmek tömegéből értesülhetünk arról, hogy a gyár csekély munkáslétszámából egyre gyakrabban, szinte tucatjával vittek el munkásokat, elsősorban utak és vasutak építéséhez. A cukorgyár vezetői a polgármesteri hivataltól is kérelmezték munkásaik hadimunka alóli felmentését. A polgármester azonban kijelentette: szívesen eleget tenne a kérésnek, sajnos azonban nem áll módjában teljesítenie azt, mert a hadimunkára kijelölt személyek száma igen jelentős. Mégis mindent elkövet azért, hogy a cukorgyár munkásai közül minél kevesebbet vegyenek igénybe.
