Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában

A polgármester szerint Kaposvárról több mint 3000 embert vittek el és ha az egész vármegyére még 1000 embert kirónak, ebből 200-at Kaposvárnak kell kiállítani, s ennek már nem tud eleget tenni.

29 Kladnigg ismételten jelezte a központnak, hogy már csak a régi begyakorolt elomunkások és mesteremberek állnak a rendelkezésre, s „ha ezek közül többet elvisznek, akkor egyáltalán nem leszünk képesek az ,üzemet' előkészíteni".

30 Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a hadimunkára váló berendelés súlyos szociális következményekkel is járhat, mert a bevonult munkások csak napi 3 koronát és ebédet kapnak, így családjaiknak semmit sem tudnak hazaküldeni.

31 A katonai felmentéseknél 1915 folyamán egyre nagyobb nehézségek mutatkoztak. A központ 1915 márciusában közölte a kereskedelmi miniszter véleményét, amely szerint „további kérelmeket ne nyújtsanak be, mivel azok kedvező elintézése ma már úgyszólván alig lehetséges".

32 Az előkészületi munkálatoknál - írta Kladnigg - rendes körülmények között 350 munkás szokott dolgozni, „az idén csak 230 emberünk van, ennek is nagyrésze nő és gyerek".

33 A gondokat még csak tetézte, hogy a korábbi szokásoknak megfelelően a munkások egy része nyári aratási munkálatokra ment. A munkaerőgondot átmenetileg enyhítették ugyan azzal, hogy a kaposvári állomásparancsnokság 40 katona munkást kiutalt a gyár számára, így a gyár területén veszteglő vagonokat szabaddá tehették. A termelési nehézségeket azonban a rendszertelenül juttatott ideiglenes katonamunkások nem oldhatták meg, a képzett és tapasztalt munkásokat nem pótolhatták. A gyár vezetői a felmentési kérelmokben a továbbiakban arra is hivatkoztak, hogy a katonaság részére nagymennyiségű denaturált cukrot állítanak elő, de egyúttal rámutatnak arra a nagy közgazdasági hátrányra is, amely az egész vidéket érné, ha a gyár előkészítés hiányában az „üzemét" nem tudná megkezdeni. A központ a Kereskedelmi Minisztériumra hivatkozva csak olyan ígéretet tett, hogy a 43 és 50 évesek korosztályába tartozó alkalmazottak felmentését szorgalmazza. A cukorgyár igazgatója 1915. szeptember 28-án úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a felfogadott munkások majd rendelkezésére állnak, október 2-án hozzákezdenek a répa feldolgozásához, amely várhatóan november 30-ig tart. Ha azonban a répaátvótel vagy a szállítás akadozik, akkor vagy lassabban dolgoznak, vagy pedig a gyártásban szüneteket tartanak. Az igazgató az 1915. szeptember 22-i jelentésében írta, hogy Babócsa és Vízvár állomásairól - a vasútvonalnak a polgári forgalomtól való elzárása miatt - a répaszállításokat nem lehet megkezdeni. Az igazgatóság egyébként kérte a katonai szállító parancsnokságtól a forgalmi korlátozások megszüntetését, ezek a korlátozások a déli vasút vonalain igen gyakoriak voltak. 1915-ben a gyár alkalmazottai közül egyre többen teljesítettek katonai szolgálatot, mindez érzékeny veszteséget jelentett a gyár számára. A répaszállítási nehézségek miatt pedig 1915-ben a kampányt két hétig szüneteltették. A kiesett munkaerő pótlására Árvái répafelügyelőt 1916. januárjában a Felvidékre és még ez év kora tavaszán Vas megyébe küldték munkások szerződtetésére. 500 munkást sikerült biztosítania a MIR kaposvári béruradalma számára. A cukorgyár részére azonban nem tudott munkásokat toborozni, mert amint írta „munkást Vas megyében most már semmi pénzért sem lehet kapni".

3/1 Ezért a katonai felmentéseket továbbra is szorgalmazniuk kellett, hogy legalább a tapasztalt régi munkásokat megtartsák. A Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesületének 1916. február 18-i bizalmas körlevele szerint a kereskedelemügyi és a honvédelmi mi-