Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében

területekhez tartozó mocsaras területeket, amelyek nem voltak rétekként feltüntetve, de mód nyílt ai klímánként kaszálásukra). Az állattenyésztés, valamint annak belterjessége fokozódásával a házi regulációk során indult meg a jobbágyi rétföldek csonkítása s majd csak ennek elégtelenné válása után fognak - egy-két kivételtől eltekintve - a kanalizációs és réttisztító munkákhoz. A Kapós menti községek helyzete a rétföldek szempontjából nem volt olyan kedvező, mint azt a szántóknál láttuk. A rétek mennyisége 1774-től folyamatosan csökkent, mintegy 620 holddal (931 kaszás), ami az eredeti összterület 21%-ának felelt meg.

32 Ugyanakkor a telekszám több mint negyvennel gyarapodott, s amelyet kb. 2^0 holdnyi rétgyarapodásnak kellett volna követni, így a telekszámnak (1845-ben 418 5/8 telek) megfelelő kb. 4200-4500 kaszás réttől az adó alá bevallott mennyiség ettől 6-900 kaszással elmaradt. A Kapós mentén is csak az adó alá összeírt jobbágyi rétek mennyisége ismert a már említett években. Az uradalmi kezelésű rétföldek az 1848-as évből ismert nagyságúak, az említett 12 községben 3625 kaszás (2416 hold), ami a kaposmenti rétek (6127 kaszás - 4084 hold) 59%-nyi területe volt. (Ld. 3. táblázat.) A megyeinél valamennyivel magasabb az úri birtokú rétek mennyisége. A javításokkal és kanalizációkkal nyert rétmennyiséghez itt valószínűleg hozzászámítható - ismeretlen nagyságban ugyan - a jobbágyi rétföldek csökkenő, és valószínűleg a birtokosok által is megkevesbített területe is. A század második évtizedétől találkozunk először az uradalmak tudatos rétgazdálkodásának első jeleivel. Ekkor már a trágyázás, a rétek tisztítása és vízlevezető rendszerének kialakítása már sok helyen folyik. A réteknek kell egyre inkább fedezni a növekvő uradalmi állattartás téli és a belterjesség fokozódásával párhuzamosan már az évközi takarmányigényének jelentősebb részét. Az uradalmakban lezajló regulációk egyik célja is a több és jobb rét megszerzése volt, ami a gyapjúkonjunktúra időszakában még csak fokozódott. Az 1836 utáni elkülönítéseknél pedig a legelők mellett elsődlegesen a rétek elkülönítése és lehetőleg egy tagba hozása volt a cél, sok esetben megelőzve még a szántóföldek tagosítását: is. A mernyei uradalom göllei kerületéhez tartozó Attalában 1804-ben még csak 31 1/2 kaszás nagyságú az allódiális rét, de egy évtizeddel később már a nagyobb állattartást biztosító kanalazációval javított rétgazdálkodás indul meg az egész uradalomban.

33 A Kapós szabályozásának befejezéséig az uradalom egyik legjelentősebb beruházásai és talajjavító munkálatai közé tartoznak a mocsár- és belvízlecsapolások, amelyek akkor már csak részben szolgálják egyegy malom vízellátásának ügyét. Berkiben 64 kaszás nagyságú berkes-bozótos területet víztelenítenek és irtanak, 1200 forintos költséggel;" Közvetlen adatunk nincsen sem a jobbágyi, sem pedig az uradalmi rétgazdálkodás milyenségéről. Feltehető a kérdés, hogy vidékünkön, ahol a rétek zöme a Kapós- és mellékpatakjai - lényegében - árterén, vagy annak határán feküdtek, trágyázták-e ezeket? Aligha, hiszen e rétek alacsonyfekvésűek, s az 1835 -öt követő esztendőkben is áradásveszélyesek voltak. Trágyázásra utaló adattal nem találkozunk, noha az 1836 utáni legelőelkülönözési és egyéb perek során gyakran esik szó a rétekről, de trágyázásukról soha. A kanalizációval nyert - feltehetően igen jelentős - rétföldckkel azonban nem gyarapodott a rétterület egészében. A kanalizációk során ugyanis a korábbi alacsonyfekvésű rétek szárazabbra kerültek s egy jelentős hányadukat szántónak