Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében
használták fel. Az elkülönítések, majd a tagosítások során jelentős földhasználat* változások következtek be; a korábbi, rétet szántóvá tették, a magasabbfekvésű szántók egy részét viszont - főleg a juhok részére - legelővé alakították át. Így jártak el 1814-ben az attalai regulációkor, ahol a korábbi „volt berek" helyére adták ki a jobbágyi szántók egyik nyomását. 3ü Berkiben a Kapós lecsapolása után 427 holdnyi új berki réttel számoltak, de ebből azonnal 150 holdat szántónak törtek fel. 36 1848-ban az összeírt 12 kaposmenti községben az úri rétterület 3625 holdat tett ki. A Kapós szabályozása során főleg rétként hasznosítható kb. 4000-4100 holdat nyertek e községekben, s fordították részben ezek, ill. a korábbi rétek kb. azonos mennyiségét a szántóterület vagy a legelők növelésére. Az átteleltetéskor szénát fogyasztó állattállomány nagymértékű gyarapodásával az uradalmaknak fokozniuk kellett a réteknek mind a mennyiségét, mind pedig a minőségét. A Kapós mentén állandósult legelőhiány miatt is messzemenően igyekeztek a réteket hasznosítani. 3 ' Az itteni állattenyésztés nagyságát, valamint takarmányozási szükségletének jelentőségét mutatja, hogy míg 1847-48ban Somogyban az összes szántók és rétek aránya 100:21 volt, addig a Kaposmentén az 1848-ban összeírt 12 községben ez az arány 100:38. Szembetűnően magas - 100:46 - az arány, ha csak az itteni uradalmi szántók és rétek arányát vizsgáljuk, 38 még akkor is, ha jelentős, korábban rétként használt területet más módon hasznosították. A rétek hozamairól igen gyérek az adataink. Bár a korabeli leírások gazdag, háromszor használható réteket említenek, 39 annyi megállapítható, hogy a Kapós és mellékvizei kedvező vízjárása esetében bő termők lehettek. Általában alacsony, jó vízellátású helyeket foglaltak el, de a háromszori betakarítást a szükség diktálta, megelőzve ezzel a koranyári és az őszi árvizek kártételeit, s a termés mennyisége aligha állt arányban a kaszálások számával. Az állattenyésztés fokozódó súlya mellett azonban még jórészt gabonatermeléssel foglalkozó berki uradalomban a szántó-rét arány a szántó javára tolódott el: jellemző, hogy a berki uradalomban 1835-ben 1514 hold szántóra 537 hold rét jutott, az uradalom birtokainak io%-a/ lü A rét nagysága 1848-ban 386 holdra esett vissza, valószínűleg már az új birtokos, Schmidegg Kálmán gazdálkodása következtében. Holdanként általában két szekér (10 mázsa) széna és egy szekér sarjú termett. A Schmidegg javak összeírásában részletezték a rétekről származó, a helyi középárakon becsült jövedelmet. A nyert 1611 szekér széna árát szekerenként 2 forintnak véve az eszmei bevétel 3222 forint volt, bár a bizottság itt a birtok általános felértékelése helyett valamelyest alábecsülte a rét hasznát (a helyi árakon számítva a bevétel 3551 forint lett volna ; egy szekér széna - 2 ft. 24 kr., szekér sarjú - 2 forint). A takarmánybegyűjtésre és kezelésre fordított kiadások levonása után a tiszta jövedelem 2122 ft. 20 kr. volt. Ez holdankénti 4 forintos tiszta hasznot jelentett, s a rétjövedelem az évi tiszta haszon 10%-át adta. A megyében a rótjövedelem kb. hasonlóan alakult, Porrogon holdanként 3 forintra becsülték/' 1 A Kapós szabályozása után az egykori lápos-mocsaras területen kiváló minőségű kaszáló rétek keletkeztek. Leszámítva a továbbra is haszonvehetetlen területeket, a rétek jelentős részét első, míg az időnként vízállásos területeket második osztályba sorolták. így a korábbi állapotokhoz képest 1844-4 5-re a megyei rét-osztályátlagánál (17,7% első osztályú, 69,1% második osztályú és
