Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében

veszélyes helyéltet meghagyták bfyah parlagnak, amely kívül esett ugyan' áfc általánosan háromnyomásban használudűlők területén, de alkalmanként - vállalva a kockázatot N bevonták a művelésbe. E területeket általában, rétnek hagyták meg. Az egyes jobbágycsaládok kevésbé felaprózódott telkén valószínűleg a családfőn kívül több család is talált magának otthont. A közel hatezres népességszaporodás mellett szinte alig nőtt a jobbágy családfők száma, de hasonlóan a házas és hazátlan zsellérek esetében is. így tehát a családfő mögött tehát egyre nagyobb létszámban kell családtagnak számító személyeket feltételeznünk.0 A telkek ilyen jelentős meg nem osztásának hagyománya vezethetett el végül is a Kaposmente későbbiek során híressé váló kisparaszti gazdaságához. A zselléresedés egészében véve nem jelentős, s nagyobb számban csak a majorságok földjein találhatjuk őket (Attala, Berki, Mosdós, Toponár). Az átlagosnál magasabb telki- és birtokátlagnak

27 azonban egyre növekvő számú népességet kellett eltartania, így még feltételezni sem lehet a szántóföldi árutermelést.

28 2. Rétgazdálkodás. A megyében található rétek összterületérc korszakunkban alig találunk adatokat, egyedül csak az úrbéresek által bírt rétmennyiséget ismerjük. Ebből a szempontból a dicalis összeírások adataira támaszkodhatunk, s így az úri birtok rétjeinek nagyságára csak következtethetünk. A jobbágyi használatban lévő rétek mennyisége 1794-ben Somogy megyében 72167 kaszás;i egy kaszást 800 n-öllel számítva 48 111 magyar hold.

2!) Zömében második (41,7%) és harmadik (52,3%) osztályba tartoztak, s így valószínű, hogy többnyire vadon hagyott, sással és időnként vízzel borított terület volt. A rét összterülete a XIX. század első három évtizedében folyamatosan csökkent, emellett minőségi színvonala is romlott, amit mutat az is, hogy harmadrendű rétek mennyisége növekedett. (Ld. 2. táblázatot.) E nagyfokú minőségi romlásban és területi csökkenés hátterében elsősorban az állattenyésztés kibontakozását kell keresnünk, amelynek hatása a házi regulációk és új felmérések voltak. A század 20-as éveitől megyeszerte kibontakozó víz— és néhol - rétrendezési munkák eredményeként néhány évvel a szabadságharc előtt a kb. századfordulós úrbéres rétmennyiség állott vissza (42 892 hold). Ugyanekkor jelentős osztályátsorolások is történtek, következtethetően a rétek fokozottabb gondozásával és a vízrendezésekkel kapcsolatosan, s így a rétek döntő többsége (80%-a) másodrendűként szerepelt az adóbevallásokban. A rétek javítása es jobbrafordítása a növekvő állatállományt eltartó jobbágygazdaságnak is érdeke volt, annál is inkább, mivel ezek nem voltak dézsmakötelesek. A megye területén 1847-ben 89 523 hold rét volt.

30 Az 1844-45. évi jobbágyi rétmennyiség ismeretében hozzávetőlegesen következtethetünk az úri és úrbéres rétföldek arányára, ami számításunk szerint közel 50-50%-os volt, az úri rétföldek valamelyes kevéske többletével.

31 A század elejének vízrendezései során jelentősen gyarapodott az uradalmi kezelésű rétföldek mennyisége, mivel a lecsapolások során nyert földekről (többnyire rétekből, kisebb részben szántókból) az úrbéreseket általában kizárták. így eléggé bizonyíthatónak tűnik az a íeltételezés, hogy a századforduló körüli időszakban még a jobbágyi rétföldek mennyiségileg felülmúlták az úri kezelésű réteket (nem számítva áz uradalmi