Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bendefy László: Mikoviny Sámuel Somogy megyei térképei
térképe. Ez a mappa a Zala hossz-szelvényét is tartalmazza a balatonhidvégi hídtól, vagyis a folyó torkolatától a kehidai töltésig. Ez a felvétel 1836-ban készült, de az 1824. és 1829. évi „Libellatio" szerinti vízhelyzeti eredményeket is tartalmazza. A régi magasságmérési eredményeket Lötz Gyula szintezéssel csatlakoztatta a maiakhoz. Munkájával a szél vízszintváltoztató hatását sikerült is kiküszöbölnie. Végső soron arra a megállapításra jutott, hogy az általa feldolgozott adatok „teljes mértékben igazolják" Mikoviny-va\ és KriegerneX kapcsolatos azt a megállapításomat, hogy „a Balaton vízállása ... a török hódoltság korabeli . . . mesterséges . . . magas szintjéről . . . fokozatosan . . . 109,40 méteres szintre szállott alá, és ezt az Adria fölötti magasságát a XIX. század elejéig többé-kevésbé tartotta". 20 Lötz vizsgálatainak végeredményét így fogalmazza meg: ,,a Balaton közepes vízszintje a XIX. század első két évtizedében 108,0-109,0 méteres Adria fölötti szinten volt. Ez a szint az 1822-ben végzett munkák hatására 106,5-107,5 méterre csökkent. A Balaton vízszintje ezt a magasságát - az 1834-1836-os évek száraz periódusától eltekintve - a Sió-zsilip üzembehelyezéséig tartotta. 20 Ha a Mikoviny-íé\e, 6 öles mélységi adatból indulunk ki, 110,6 m A. f. magassághoz jutunk. Meghatároztam azt is, hogy a Balaton legmélyebb fenékszintje 240-250 évvel ezelőtt - a negyed évezred alatt bekövetkezett iszaplerakódást figyelembe véve - 99,25 m A. f. 2 ', a tónak Lötz Gyula által beméréssel meghatározott 1836. évi vízszintje pedig 109,4 m volt. Eszerint a Balatonban észlelhető legnagyobb vízmélység 1836-ban 5,1 ölnél nem lehetett nagyobb. Ez az adat már inkább egybevágó lenne az egyéb tudományos megfigyelések eredményeivel. De mi lehet az alapja Mikoviny 6 öles mélységi adatának? Gondoljuk, hogy a mélységmérő kötél leolvasásával tévedett? Vagy (a mai ruhaszárító kötelekhez hasonló vastagságú) kötele tekeredett volna össze az 5-6 öles mélységben? Esetleg a kötél végére erősített súly merült volna mélyen az iszapba? Egyik lehetőséget sem tartom valószínűnek. Lehetséges, sőt nagyon is valószínű azonban, hogy abban a sávban, amelyet Mikoviny Mo 13. és 14. jelű akadémiai térképei 6 ölnyi mélységűnek jeleznek, volt a tófenéken néhány olyan mélyedés, ahol a mélység valóban elérte, vagy megközelítette a 6 ölet, de a tó általános maximális mélységére inkább az 5 öles méret lehetett jellemző. Ha Mikoviny a tó déli medencéjében csak háromnégy ilyen mélyedést talált és ezeket a térképen összekötötte egymással, rajzilag máris kialakult a szóban forgó sáv. Figyelembe véve a 6 öles mélységűnek jelzett sáv térbeli helyzetét, kétségtelenül megállapítható, hogy annak északi végén Mikoviny a tihanyi „kút" szélére eresztette le mélységmérő kötelét. Olyan helyre, ahol ma 8-9 m mélységet mérünk; akkoriban azonban ugyanott 12-14 m mélységű volt a víz. Krieger 1776. évi Balaton-térképén a Balaton legmélyebb részét jelző izobát görbe nagyjában követi a Mikoviny jelezte sávot. Mivel Krieger sem támaszkodhatott sok adatra, bizonyos, hogy az általa megrajzolt izobát görbének zsákszerű délnyugati végén a tófenéken ugyancsak egy mélyebb böge volt. Krieger térképén a legnagyobb mélységet jelző görbe nem is megy a tó déli medencéjének közepénél tovább; Mikoviny azonban a legmélyebb részt jelző sávját egészen a Zala torkolatáig meghosszabbítja. Ügy látszik, 1830-1835 táján a fenéki partok előtt lehetett valami kimélyült rész, amelyet Mikoviny is észlelt.
