Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bendefy László: Mikoviny Sámuel Somogy megyei térképei

kereken 400 m szélességűnek találta. Ez azt jelenti, hogy a Balaton vízszintje 1744-ben 109,6 m, 1781-ben pedig 109,3 m tszf. körüli magasságú volt.

21 Úgy látszik, a tónak ilyen magas vízállása hosszabb időn át állandósult, mert Vörös László, Somogy megye hiteles első földmérője 1834-ben,

22 Bajomi István, Zala megye második Föld- és Vízmérője 1836-ban azt ugyanilyen magasnak találta.

25 Mikoviny a Balatonon mélységmérést is végzett. Az Akadémiai Könyvtár tulajdonában lévő Mo 13. és 14. sz. térképeken a tó legmélyebb részéjt szaggatott párhuzamos vonalakkal és a vonalak között ez a szöveg olvasható: „Maxima hujus Lacus profunditas 6 Orgy arum Hexapedarum [est]." Magyarul: „Ennek a tónak legnagyobb mélysége 6 hatlábas öl." Mikoviny az eredeti térképi fogalmazványokon nem elégszik meg tehát azzal, hogy a meghatározott mélységet 6 bécsi ölnek mondja, hanem leszögezi, hangsúlyozza, hogy itt 6x6 = 36 lábnyi mélységről van szó, ami pontosan 11,38 m. Ennek az 1745. évi Balaton-felvételnek a másolatát találjuk a bécsi National Bibliothek Farn. Fideicommissionis C 70-75. jelű térképsorozatán. A tó legmélyebb szakaszát ezen a térképsorozaton is kettős szaggatott vonal jelöli, ezzel a szöveggel: „Maxima profunditas Lacus observata quo constituit 6. Org. [iarum] Vien [nensium];" vagyis: „A tó legnagyobb mélységét megmérve, az 6 bécsi ölnek állapíttatott meg" (ti. Mikoviny által). E tömör fogalmazás alapján Regőczi Emil

24 megokoltan arra mutat rá, hogy Mikovinynek rendszeres és sűrű hálózatú mélységmérést kellett végrehajtania a Balatonon, mert csakis ennek alapján tudta kijelölni a tó medencéjének legmélyebb övezetét. E 6 ölesnek mondott mélység értékelésénél több nehéz probléma vetődik fel. Ugyanis, ha kiszámítjuk, hogy ez esetben milyen magasan volt a Balaton víztükre, kiderül, hogy ez a mélység 110,6 m Adria feletti vízállásnak felel meg. Ennyi pedig - az eddigi geomorfológiai szemlélet szerint - azért nem lehetett, mivel a déli part dombsora általában 108,5-109,5 m magas; hacsak a déli partot végigkísérő turzás gerince a középkorban nem volt a mainál magasabb. Amennyiben a tó vízállása 108,5-109,5 méternél is magasabb lett volna, akkor a víz lefolyt volna a somogyi lankák felé. Itt tehát bizonyos ellentmondás mutatkozik Mikoviny térképi adata és a mai térszínnek megfelelő morfológiai állapot között. Nem kétséges, hogy ennek a 6 öles mélységnek létezéséről legelőször Mikoviny térképeiről értesülünk. Az MTA Könyvtárának két térképén is világosan, tisztán, félre nem érthető módon, még hozzá Mikoviny saját kezeírásával olvasható adatközlésről van szó. Azonban a 6 öl túl nagy értéknek tűnik. Szinte bizonyos, hogy - itt nem részletezhető okokból - a Balaton nem lehetett ilyen mély. De milyen mély volt valóban? Erre a kérdésre egy nemrég előkerült szerencsés lelet adott bizonyossággal választ. A szombathelyi Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál 1972 végén elrendelt selejtezés során előkerültek az egykori Zalavíz lecsapoló társulatnak az 1830-as évekből származó iratai. Lötz Gyula osztályvezető mérnök a selejtezendő anyagban a Balaton 1820-1840 közötti vízállására vonatkozó, közvetlen mérésekből származó, igen értékes szintezési adatokra bukkant. Az iratanyagból előkerült a Zala völgyének 1836-ban készült, magassági adatokat is tartalmazó