Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bendefy László: Mikoviny Sámuel Somogy megyei térképei
illetőleg a fölötte lévő (másodszor is kiírt) „Post Mikoviny" felírás. A térkép-lapnak jobb alsó sarka a Kovács Jánosra vonatkozó utalással leszakadt; jelenleg ideiglenesen oda van ragasztva. A domborzat rajza pillacsíkozással készült, s a terület morfológiájához képest eléggé kifejezőnek mondható. Vízrajza gazdag. A folyók elöntött árterületükkel együtt ábrázoltattak. Mivel a XVIII. században a Balaton még igen magas vízállású volt, a folyóvölgyekben is nagyon magas a víz szintje. A Kapós például - helyenként i km-nél szélesebben siet a Sióba 1 '. Ám a Sió ;em volt olyan keskeny folyó, mint napjainkban. Mezőkomárom és Siójut között megvolt még az a három földtöltésből álló gátrendszer, amely a Balatonnak a mai középvízszint fölött mintegy 4 méterrel magasabb (kb. 109,5 m A. f.) vízállást volt hivatott biztosítani 10 . A Sió völgye a XVIII. században Mezőkomárom és a Balaton között óriási szélességben víz alatt volt. Mikoviny Veszprém megyei térképe szerint a vízzel borított terület szélessége Juttól (Gyut) DK-re hirtelen kiszélesül, és Szentmihályfa és Ádánd között megközelítette az 5 km-t. Ez az érték talán hihetetlennek tűnnék, ha hitelét meg nem erősítené Pesty Frigyes földrajzi-történeti-néprajzi gyűjteménye 1 ', melyben közli, hogy Ádánd községnek a Sióval szomszédos több km-es szélességben DNY-ra terjedő részét „Nagy-tó" dűlőnek nevezik, mert azon a helyen 1856-ig, azaz a Sió-gátak teljes lerombolásáig „igen nagy kiterjedésű tó volt". Az átellenes parton a nyíltvíz a Tisztavíz nevű településig nyúlott, mintegy 2,5-3,0 km szélességben, a mai parttól ÉK-nek. Ez csakis akkor volt lehetséges, ha a Balaton és a Sió vízállása a mainál valóban több méterrel magasabban volt; éppen ezért a Tihany és Aszófő közötti földnyak ekkoriban rendkívül keskeny volt. Mikoviny Mo 15. jelű térképe szerint az elöntött terület szélessége Ádándtól D-re mintegy 2 km-re korlátozódott, de Tisztavíz és Mezőkomárom között ismét elérte vagy legalábbis megközelítette a 3 km-t. A mai szintvonalas térképeken ellenőrizve Mikoviny térképi adatait, azok pontosnak mondhatók. A térképnek a Balatonnal és a Sióval kapcsolatos másik jelentős adaléka az, hogy a Siónak 1740 körül még kétágú kitorkolása volt a Balatonból. Egyik ága kb. ott volt, ahol ma, a másik pedig a régi Fok falu mellett; ott, ahol Krieger Sámuel híres Balaton-térképén 18 az „Antiquus Ef fluxus Lacus Balatonis ..." felirat olvasható. Ez a kifolyás felelt meg a folyó római kori kitorkolásának. Hogy a térkép hidrográfiai vonatkozásainál maradjunk, a következőkre hívom még fel a figyelmet. A Székesfehérvár környéki mocsarakat és azoknak a várhoz és a külvároshoz való viszonyát a térkép különösen szépen ábrázolja. Csákvárnál és Tácnál a Sárvizén gerendahidak vezetnek át. Különösen a táci nagyon jól megépítettnek látszik. Egres és Cece, valamint Puszta Vám és Ozora között szintén jól megépített hidak tűnnek fel. A megyében található várak a térképen tényleges alaprajzukkal láthatók. Közülük Székesfehérvár, Simontornya, Tihany, Pápa és Nagy Somlyó a nagyobbak. Tihany váráról hasonló jó térképi ábrázolás e korban magyar szerzőtől nem ismeretes. Bakonybélben két kolostor tűnik fel: egyik az apátságé (Abbatia), a másik a Benedek-rendieké (Benedictini). A falvak ábrázolása egyébként alaprajzszerűen történt, de a házak térképi száma nem arányos azok valóságos számával. A kisebb községeket köröcskétkre telepített tornyok jelzik. Ez az ábrázolási módszer Mikovinyre jellemző.
