Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

3. Müller Róbert: A fonyódi járás középkori településhálózata (A járás X-XV. századi településeinek jegyzéke)

események elsősorban a megye közigazgatási központját érinthették. Erre vall, hogy éppen Somogyvár környékén figyelhető meg a települések XIII. századi elnéptelenedése (26., 69., 87., 92., 103., 105., 109. és no.). A többi esetben, sőt Somogyvár környékén a kisebb településeknél is, számolni kell a XIII. századi nagy társadalmi átalakulás következményeivel. A kisebb beazonosíthatatlan települések lehettek prédiumok is, így lakatlanná válásuk a földesúri magánüzemek felszámolásával hozható összefüggésbe. A mélyebben fekvő települések életében a Balaton vízszintjének emelkedése is szerepet játszott, pl. a 108-109 m A.f. magasságú területen elhelyezkedő 94. településnél. (Sági K. feltételezése szerint 1335 körül kb. 106 m A.f. magasságban volt a Balaton vízszintje/'

9

) Második térképünkön világosan kirajzolódik, hogy az Árpád-kor végére a megélhetésre alkalmas területeket sűrűn benépesítették. Falukettőzésekkel már a XII-XIII. században számolni kell. Pl. Al- és Fel-Gamás (30., 31.), Tepej es Kis-Tepej (79., 47.). A középkori településhálózat szinte teljessé vált, csak a dombosabb, vizben szegény területeken találunk lakatlan foltokat. Éppen ezért a későközépkorban keletkezett települések már csak a meglévő hálózatot sűrítik. (Talán csak a bizonytalan helyű Gyülevész (37-) keletkezett a kedvezőtlenebb erdős területen.) Somogyvár környékén, valószínűleg a késő Árpád-korban elnéptelenedett települése helyén keletkezett űr pótlására jönnek létre új települések (38., 63., 106., 108 és talán a 25. és a 60. is). A XIV-XV. században összesen csak 24 település keletkezett (20%). Ez a szám magasabb, mint a valóságos növekedés, mert tartalmazza azokat a helyneveket is, amelyeket csak a későközépkori források említenek, de a nevükön kívül szinte semmit nem tudunk róluk. Ilyen pl. a 2., 39. és a 60. település. Budavárimuszt (18.) esetében pedig fel kell tennünk, hogy névleges falukettőzésről van szó.'

0 Dántelkét (25.) csak egyszer említik, valószínű, hogy a rövid ideig fennálló település csak 1-2 háztartásból álló falucsíra volt. A 97. település ha ugyan az volt, csak ideiglenes szálláshely, kisebb halásztelep lehetett. Számolni kell azzal is, hogy a 102., 106. és 112. település résztelepülés, a közeli falu része volt, és nem rendelkezett önálló határral. Falunak tehát nem tekinthető, csak a földrajzi adottságok miatt jelentkezik térben elkülönült településként. Bizonyosan későközépkori keletkezésűnek és létező falunak azokat a településeket tekinthetjük, amelyeket oklevélből is ismerünk, és többé kevésbé azonosítani tudjuk valamely lelőhelyünkkel (pl. 110., 113., 115.), vagy azokat, amelyekben a leletanyag alapján későközépkorinak meghatározott területen megfigyelhetők a templom nyomai is (pl. 108.). Ha nem számolunk a későközépkorban keletkezett résztelepülésekkel, ill. levonjuk a későközépkorban létesült települések közül azokat, amely még a XIV-XV. század folyamán elnéptelenedtek, 12-vel nőtt a települések száma a XIV-XV. században (oklevelekben említett: 7; azonosítatlan telep, ahol XVI. századi kerámia is található: 5). A XIV. századot megérő 69 Árpád-korban keletkezett település közül 67 a törökkor elején is lakott, csak Cserid (21.) és a 104. település néptelenedik el a korai települések közül. Az elnéptelenedés a késő-középkorban tehát elsősorban az akkor keletkezett, fiatal településekre jellemző. Ezt úgy értékelhetjük, hogy a XIII. század végére az egységes jobbágyi osztály kialakulásához vezető társadalmi átrendeződés nagyobb hullámai már elültek, ill. a földművelésen alapuló életmód általánossá vált. 117 település közül 33 pusztult el még a törökök megjelenése előtt (28%). A XVI. század elején, tehát a törökkor előestéjén a rész-