Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

3. Müller Róbert: A fonyódi járás középkori településhálózata (A járás X-XV. századi településeinek jegyzéke)

településeket nem számítva 79 önálló falutelepülés állt a mai fonyódi járás területén (Somogyvár és Túr mezőváros volt). Ezzel teljessé vált a középkori településhálózat, a vizsgált területen a települések száma elérte a 'legmagasabb szintet. A XVI-XVII. században, a hódoltsági terület peremén az állandó harcok következtében elmenekült, ill. felőrlődött a népesség jelentős része, a falvak többsége elnéptelenedett, a lakóhelyükhöz ragaszkodók kisebb ideiglenes szállásokon húzták meg magukat.

51 A XVIII. században már más alapokon fejlődött ki a terület újkori településhálózata. A fonyódi járás, területén ma 30 többé kevésbé önálló faluszerű települést találunk. * * * A fonyódi járás a mai ország területének is csak alig 0,8%-a. így vizsgálatunk eredményeit semmiképp sem általánosíthatjuk az egész középkori Magyarországra/'- Mégis ezt a helyet választjuk, hogy részben itteni megfigyeléseinkre támaszkodva megjegyzéseket fűzzünk Szabó István nagy összefoglalásához. A kora Árpád-kori falvak számának meghatározásához csak közvetett úton juthatott el. Az ország X-XI. századi becsült népessége tág határok között mozog (0,5-1 millió), a XI. századi oklevelek falvankénti háztartás-számához pedig már Győrffy Gy. hozzászólt.

53 Ha a Rikácsi-Ártánd faluban említett 120 mansiot későbbi betoldásként kihagyjuk, ill. a százdi oklevélben említett 170 mansiot négy helység háztartás-számának tekintjük, 18 helyett 20 faluról van adatunk, és a XI. századi átlag 35,9 helyett 26,35, vagyis 179 helyett csak 132 lakos. Ez jobban egyeztethető a Szabó I. által említett, régészeti kutatásokon alapuló adatokkal is: a FiadKér puszta 84, Szob-Koliba 50-70, Halimba 220 (a Kér pusztai módszerrel számolva, az egész idő alatt az átlag 140), Orosháza vidékén 100-110. fő.

54 A valamennyi falu 0,5%-ából kiszámított átlag reprezentációs értéke alacsony, természetesen csak tágabb határok között tekinthető országos átlagnak. Ha szélesebb határok között 30-40 háztartás (150-200 fő) helyett 20-30 háztartással (100-150 fő) számolunk, 2500-6500 falu helyett 3300-10000 falura következtethetünk. Ha pedig a valós számot középen kell keresnünk nem 3-4000, hanem 5-7000 falut kell feltételeznünk a XI. századi Magyarországon. Az ország népessége által a XI. századig megszállt terület nagy.

55 A későbbi századokban, különösen a későközépkorban a faluállomány növekedése már csekély mértékben - szinte csak a hegyvidékeken - következett be lakatlan területek benépesítésével. Inkább a meglevő hálózat sűrűsödése figyelhető meg. A korai megszállásé területeken ez már a késő Árpád-korra is jellemző. A késöközépkorban pedig általános jelenség, hogy a hosszabb életű új falvak száma alacsony. Ezek után még meglepőbb Szabó I. legérdekesebb következtetése, hogy a XV. századi falvak átlagnépessége alig feile a XI. századinak. Míg a XI. századi falvak átlaglakosságának számát túlságosan magasnak tartjuk, úgy véljük a XV. század falunként! átlaga (86 fő) nagyon is alacsony. Szabó I. itt önmagával is ellentmondásba kerül. „Az eltelt félezred év alatt tehát rendkívül meggyarapodott a falvak száma. Ugyanakkor az ország népessége az 500000-1 000000 főről 3,5-4 millióra nőtt meg. A települések és a lakosság gyarapodása tehát nagyjából párhuzamosnak mondható."

06 Ha azonban 500 év alatt a falvak átlagos népessége valóban a felére csökkent, akkor ez idő alatt a falvak számának kétszer olyan mértékben kellett megnőni, mint a népességnek. Ha a XI. századnál alkalmazott módszert a XV. századi adatokon próbáljuk ki, tehát az ország népességét elosztjuk a lakosok falvankénti átlagá-