Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
3. Müller Róbert: A fonyódi járás középkori településhálózata (A járás X-XV. századi településeinek jegyzéke)
török népességgel, a helynevek alapján elsősorban magyarlakta vidék volt a fonyódi járás területe. 34 Az -i képzős Magyari (57) későbbi település, mint a képző nélküli nevet viselők. 1 ' 5 A török környezet bizonyítékául inkább az Oszlár (62) helységnév említhető, amely az alánok török neve, de emellett területünkön állt Varsány (87) is, ugyanennek a névnek magyar megfelélője. :ííi Magyar népességre vallanak a korai, foglalkozásnévből képzett helységnevek is: Aies (3), Fonyód (28), Orda (61). A X-XI. századi települések pontos száma nem határozható meg. A terepbejárások eredményei, a XI. századi oklevelek által említett települések, és a korainak meghatározható helységnevek száma 36. Ez az összes településnek 31%-a. Ezt a számot jelentősen emelik a sima személynévből alkotott helységnevek, amelyeket X-XI., ill. XI-XII. századinak tartanak. ' }/ Ezért I. térképünkön a kora Árpád-kori, X-XII. századi településeket együtt tüntettük fel, külön jellel megkülönböztetve a sima személyneves helységneveket. Ezek a települések első birtokosuktól nyerték nevüket, de e személynevekből még a birtokos etnikuma sem határozható meg mindig, még kevésbé a település lakóié. 38 A sima személyneves helynevek megkülönböztetése jogosabbá válik, ha térképünkre tekintünk. A bizonyosan X-XI. századi települések többnyire a Balaton, a Nagy-Berek és a jelentősebb vízfolyások partján találhatók, legtöbbször alig 2-3 km-re egymástól. A sima személyneves helynevek közül is azokat véljük korábbiaknak, amelyek még kedvezőbb fekvésű területen találhatók (pl. 7., 17., 66., 89.). A településhálózat kialakulása egyrészt a megszállt terület településeinek sűrűsödésével, másrészt a lakatlan részek benépesítésével játszódik le. !íl Valószínű, hogy a sima személyes helységnevek későbbi rétegét részben a kedvezőtlenebb fekvésű helységek alkotják (pl. 40., 49., 29., 32., 65., 71., 72.). A X-XI. századi települések tehát viszonylag sűrűn követik egymást a vizek partján, ill. Somogyvár környékén figyelhető meg egy góc (48., 69., 70., 87. és 107.). Itt röviden kitérünk egy vitára. Szabó I. nagy összefoglalásában vitába szállt Schünemannal. Szerinte László törvénye a király futárairól, akik bárkinek a lovát igénybe vehették, de a harmadik falun túl nem vihették azokat, a falvak ritkaságára utal, különben a lóváltások miatt nagy lett volna az időveszteség.'* 0 Sem Szabóval sem Schünemannal nem értünk egyet. Ügy véljük, hogy ebből a törvényből nem következtethetünk sem a falvak sűrűségére, sem pedig ritkaságára. A naturálgazdálkodás szintjén kezdetleges az úthálózat, és a meglévő távolsági utak sokkal kisebb szerepet játszottak a falvak életében, mint a későbbi századokban. Az ország fő közlekedési útjai, így a területünkön 1055-ben Gamá.s mellett említett nagyút sem követik mindig a vízpartot, hanem az adott lehetőségeken belül igyekeztek a távolságot lerövidíteni. A falvak nagyobb része csak primitív bekötőutakkal csatlakozhatott a főutakhoz. Ugyanez figyelhető meg Szentes környékén is, ahol a Tisza árterületének szélén É-D irányban sűrűn követik egymást a települések, a távolsági utak azonban főleg ÉNy-DK, ill. Ny-K irányúak voltak. Útmenti településeket a réveknél, a belső területeken pedig utak találkozásánál, tehát a stratégiailag fontos helyeken találunk. 41 Területünkön a katonai települések közt kell ilyen stratégiai pontokra telepített falvakkal számolnunk. Pl. Vörs (90.), Oszlár (62.), Besenyő (15.) a Balaton D-i partján futó út átkelőhelyeinél, 42 Tót(i) és Berény (81., 13.), ill. Varsány (87.) a Gamás (30.) felől érkező út két ágát, a DNy-ra és a Somogyvárba vezető utat őrizték. A nagyobb vizektől távoleső területeken többször hosszú kilométereken át nem találkoztak az utak településekkel. Szabó Istvánnak tehát annyiban adunk
