Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott
hogy pontosan hol valtak, s mennyire befolyásoltak bizonyos gazdasági tevékenységet ezt pontosan nem tudjuk, mert az adott történelmi időszakra az alapkutatásokat még nem végezték cl. Ugyancsak célszerűnek látszik a táj felszínalaktani, vízrajzi, talajtani vizsgálata mellett még részletesen foglalkozni, feltérképezni a termelő erők területi elhelyezkedését, az elhelyezkedés milyenségét és okát annak érdekében, hogy jobban kiteljesedjenek ismereteink a táj és az ember relációiban, hogy a természeti táj műtájjá alakulásának mértékét, intenzitását és irányát meg lehessen határozni egy adott korszakra vonatkozóan, s ki lehessen bontani a termelő erők fejlődésének lehetőségeit is. Célszerűnek látszik továbbá a települések korabeli hálózatának milyenségét feltárni, hogy esetleg túlzásokat és az alulértékeléseket elkerülhessük. A települések értékelésénél - az említett tényezőkön kívül - nagyon fontos a tájban elfoglalt helyzetének és a központi funkcióinak megfelelő elemzése. Pl. a mezővárosok között jelentős különbségek voltak részint, mint tájközpontok, részint a központi szerepkörük mértéke, milyensége viszonylatában. S ezek kibontásához nélkülözhetetlen forrásanyagot nyújtanak a korabeli térképek, amelyek a Somogy megyei Levéltárban is szép számban találhatók. Számomra pl. izgalmasnak ígérkező probléma volt és maradt is Kaposvár településmorfológiai képének a felmérése és elemzése során az a tény, miszerint Kaposvár településmorfológiai képéből hiányzik az agrár- és félagráröv. Szinte hihetetlennek hangzik egv olyan település esetében, ahol az ipar fejlődése csak a XIX. sz. végén kezdett kibontakozni. Végül szeretném hangsúlyozni azokat a korábbi megállapításokat, amelyek szerint a komplex kutató munkára és a kutatók együttes munkájára is szükség lesz az általam : s említett problémák megfelelő feltárásában. MIKLÓS ENDRE középiskolai szakfelügyelő : Tisztelt Tanácskozás ! Az utóbbi években több szervezet és intézmény a gyakorló pedagógusok részére tanácskozást, tapasztalatcsere látogatást szervezett. Beosztásomnál fogva, a tanácskozások többségén magam is részt vettem. Ezeken a tanácskozásokon szinte refrénszerűen hangzott el: „Könnyű nektek (már mint nekünk: Somogy megyében történelmet tanító pedagógusoknak), hiszen oly tömegével kapjátok a helytörténeti kiadványokat, hogy nemsokára áttekinteni sem tudjátok, nem is tudjuk elképzelni - mondták - miként lehet feldolgozni azokat." Valóban nem panaszkodhatunk. Valóban a bőség kosarával állunk szemben. A problémánk csakugyan az, hogy miként tudjuk alkotó módon felhasználni a friss kutatási eredményeket. Rövidre szabott felszólalási időben erre a kérdésre kívánok választ adni. Somogy megye múltjából c. kiadvány első számának bevezető soraiban azt írta Várkonyi Imre elvtárs, hogy ennek és a későbbi köteteknek az is a célja, hogy a közzétett tanulmányok utat mutassanak a további kutatások számára, s egyúttal hasznos továbbképzési eszközök lehessenek a történeimet tanító pedagógusok kezében. A kiadvány ezen célkitűzéseket megvalósítandó - programként tette magáévá. Nézzük csak meg, hogy hol tartunk ma (1974-ben) a program megvalósításában? Sajnos, őszintén be kell val : anunk, hogy a tanulmányok szerzői között nem találkoztunk a megyénk középiskoláiban tanító tanárok neveivel. Vajon miért? Nincs mondanivalónk? Nincs annyi anyag a tarsolyunkban, hogy egy oikkre való kikerüljön belőle? Gyenge a „tollúnk"? Lehetséges. Nem feladatom ezekre a kérdésekre választ adni, azt mégis hadd szögezzem le, nem a szerkesztőbizottság munkájának fogyatékossága távolmaradásunk oka. Máshol kell keresni az okokat. Vizsgáljuk meg, hogy hol tartunk a tanulmányok felhasználása területén. Hogyan tudják, hogyan tudnák felhasználni a nevelők? Mennyire szolgálják, segítik továbbképzésünket a folyóiratban közölt cikkek? Azt hiszem, az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a folyóiratban közölt cikkek többségét - egy az egyben - nem lehet tanítási munkánkban (a gyakorlatban) felhasználni. Erre sem idő, sem igény nincs. Ugyanakkor, a cikkek nagyrészének főbb mondanivalóját fel lehet, fel kell használni. Minek alapján állítom én ezt ilyen határozottan? Miért hangsúlyozom a nevelők előtt ennek fontoságát minden alkalommal? íme a válaszom: Mindnyájan ismerjük az oktatómunka egyik „aranyszabályát": a tankönyv elavulhat, a tanár (mondanivalója) sohasem! Ezért kell a pedagógusoknak szinte naprakészen figyelemmel kísérnie a szakiro-
