Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

dalmát, különösen a helytörténeti anyagot, melynek segítségével fokozni lehet a tanulók történelem iránti érdeklődését. Nem a legmegnyugtatóbbak ezen a területen szerzett információim. A nevelők többsége csak addig jutott el, hogy forgatja a folyóiratot, ismeri, tud létezéséről. (Ez nem kis dolog egy ötéves folyóirat esetén.) Sajnos, csak a kisebbség használja fel alkotó módon. Egy biztos, mindkét csoport magáénak - miénknek - vallja. Vajon a nevelők többsége miért nem dolgozik vele? Nem tudja megszerezni? Ezt még feltételezni ;

s képtelenség. Nem jár az iskolájába? Sajnos, több ilyen iskolát ismerek. Találgatások helyett hadd idézzem a nevelőket: Egyik felfogás: „Túl sok idő kell ahhoz, hogy különböző tanulmányokból azt a bizonyos egy-két mondatot (gondolatot) melyre a tanításnál szükség van, kivegyem." Egy másik nevelő véleménye: „A Kanyar-féle történelmi olvasókönyvet szívesen forgatom, mert az rövidebb, tömörebb stb." A nevelők többsége tehát, miként azt az említett két vélemény is tükrözi, időhiányra hivatkozva nem olvassa. Válaszaikból igénytelenség, az önbecsülés hiánya is kiolvasható. Nem az kell, hogy meghatározza egy tudományos folyóirat olvasását vagy nem olvasását, hogy holnap közvetlenül mit és mennyit tudok felhasználni belőle, hanem a tudomány iránti soha cl nem múló, ki nem apadható tudásszomjunkat kell kielégíteni. Ebben pedig nagy segítségünkre lehet a folyóiratunk. Beszámolhatnék én itt most, a folyóirat cikkeinek elképzelt, tervezett felhasználásáról. Azt hiszem, hogy ennek semmi értelme sem lenne. Helyette, bármilyen szerények is eredményeink, csak megtörtént (megvalósult) eseteket említek meg. Látogatásaim során találkoztam olyan esettel, amikor a szaktanár a folyóiratban közölt tanulmányból részleteket olvasott fel. Tette ezt akkor, olyan esetben, amikor a tankönyvben, a történelmi olvasókönyvben a tárgyak anyaggal kapcsolatban forrásrészletckct nem talált. (Gazdaságtörténeti részek XVII-XVII. sz.) Más esetben, szakköri foglalkozáson észleltem, hogy a referátumot tartó tanuló egy-egy cikket ismertetett vagy arra hivatkozott. Jó magam (mint szakfelügyelő) több cikk tanulmányozását ajánlottam azoknak a nevelőknek, akik körzeti munkaközösségi tevékenységbe nem vonhatók be. így vált a folyóirat a tanári tovább (cgyéni)képzésünk egyik forrásává. Vallom, hogy a tanulmányoknak alkotó módon történő felhasználásának ez az útja. Megfelel célkitűzésének, igazodik színvonalához. A legnagyobb elmaradásunk mégis itt van. A megyei és a helyi munkaközösségek nem foglakoztak még azzal a problémával, hogy mennyire és hogyan segíti a folyóirat tanulmányozása szaktanáraink önképzését. Akármennyire is paradoxul hangzik, a Kanyar József által szerkesztett megyei olvasókönyv a „bűnös". Olyan jó ez a könyv, annyira sok anyagot közöl, hogy annak feldolgozása, beépítése az órai anyagokba, mind a mai napig lekötötte erőnket. Felszólalásom végére érve, hadd mondjam el két kívánságomat, két kívánságunkat: i. Készüljön a cikkek végén azok főbb mondanivalójáról egy rövid összefoglaló, rezümé. Az sem lenne baj, ha a régi álláspont kivonatát is megismerhetnénk. Gyakori az olyan eset, amikor nehezen fedezhető fel, hogy milyen álláspont, vélemény dőlt meg a tanulmány közlése által. Miért álltam elő ezzel a javaslattal? Hadd hivatkozzam itt szakfelügyelői tapasztalataimra. Amióta megjelentek a Történelemtudomány-Történelemtanítás c. kiadványok ezek a füzetecskék egy-egy nagy mű eredményeinek rövid kivonatát hozzák - ugrásszerűen megnőtt az új kutatási eredmények beépítése az órai anyagokba. Biztosan, így lesz ez a folyóiratunk anyagával kapcsolatosan is. Tudomásul kell vennünk, hogy a mai információk özönében nincs ideje, lelkiereje a pedagógusainknak minden új tanulmány elolvasására, de főbb mondanivalójukra (főleg, ha új) a legjobbak nagyon is igényt tartanak. 2. Egyes vitás problémák esetében, a kérdésről más felfogást valló történészcink véleményét is szívesen olvasnánk a folyóirat hasábjain. Kultúrtörténeti tanulmányokra, polgári pártviszonyokkal foglalkozó cikkekre is gondolok. Taián nagyon is egyoldalúan, a tanítás oldaláról közelítettem meg a folyóirat ügyét. Nézzék cl nekem. Saját gondjainkhoz kértem a folyóirat szerkesztőjének a segítségét. Ha a kért segítséget megkapjuk, ígérjük, hogy igazi „terjesztői" leszünk a kiadványsorozatnak, így fog megvalósulni a helytörténetírás célja: ismerve szeressük szülőföldünk történelmét. BONGOR JÁNOS ált. iskolai szakfelügyelő: Tisztelt Vitaülés! Az általános iskolai tanár szemével szeretnék az évkönyvekhez néhány megjegyzést fűzni. A helytörténet mind nagyob szerepet kap történelemtanáraink munkájában. Nincs már olyan történelemtanár, aki valamilyen formában ne foglalkozna helytörténettel. Megtalál-