Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

Kutatók száma: pedagógus középiskolás főiskolás [967-ben 33 24 10 1968-ban 38 33 13 1969-ben H 42 9 1970-ben 22 15 4 1971-ben 26 12 3 1972-ben 17 18 13 1973-ban 28 31 n A pedagógus kutatók számszerű visszaesése mindnyájunk számára komoly figyelmeztetés lehet. Azok a kutatni vágyó tanároik, akik lemondanak a túlórával járó többletjövedelemről, a megfelelő morális támogatást sem kapják meg. A pedagógus munka értékelésénél elsődlegesen más szempontokat vesznek figyelembe, következésképpen a pedagógusok körében nem jelenthet statuszszimbólumot a tudományos munka. Sajnáiatos, hogy a pedagógusokkal szemben a gyakorlatban sem érvényesül az a társadalmi elvárás, hogy maguk is alkotó módon járuljanak hozzá szaktudományuk fejlődéséhez. Veszélyesnek tartjuk azt a szemléletet, hogy a szakmódszertani feladatokat és problémákat majd megoldja az OPI, a történettudomány vitatott kérdéseit pedig a történészek és az erre hivatott intézmények. Nem szabad és nem is lehet a pedagógusokra testálni a felelősséget, ha elszürkülnek és a lehetőségük alatt maradnak. A velük szemben támasztott igény növelésével és több morális támogatással hatékonyabbá ós eredményesebbé válna az oktató-nevelő munka, ami nemcsak az egyénnek, de a szocialista társadalmunknak is érdeke. Éppen ezért oktatáspolitikánk irányító szerveinek és vezetőinek javasoljuk, hogy biztosítsák a heti 1 kutatási napot azok számára, akiknél a szakmai felkészültség ezt indokolttá teszi. A középiskolás tanulók orientálódása is nagyobb lenne, ha az országos történelmi versenyekre kiírt dolgozatok témáját az illetékes minisztériumi szervek a levéltárvezetők javaslataival összhangba hoznák. Ezideig ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a levéltár az iratanyag zároltsága miatt nem tudott kellő segítséget adni, ezért a megírt dolgozatok színvonala kívánalmakat hagyott maga után. A főiskolások részvételével sem lehetünk elégedettek, intenzívebbé kell tenni a kapcsolatot a helyi Mezőgazdasági Főiskolával, illetőleg a Felsőfokú Tanítóképző Intézettel is. Ugyancsak érthetetlen a Pécsi Tanárképző Főiskola passzivitása is c tekintetben, ők sem élnek az együttműködés adta lehetőségekkel. A Levéltári Évkönyv vitája alkalmából, mint gyakorló pedagógus olyan aspektusból kívánok hozzászólni, hogy a tanulmányok mennyiben hasznosíthatók az oktató-nevelő munkában? Úgy véljük, hogy a történelemtanárok nemcsak a helytörténetben lesznek tájékozottabbak, hanem éppen c tanulmányok kapcsán az országos köztörténetben tanultakat is differenciáltabban látják, téves nézeteiket korrigálhatják, a legújabb felfedezésekről is ismereteket szerezhetnek. Ezen túl a szülőföld történetének ismerete tanárnak és tanulónak jelentős érzelmi forrást jelenthet, aminek a birtokában népünk múlt és jelenbéli alkotásait meg tudják beszélni, más népekkel és nemzetekkel szemben megértőbbek lesznek, csak így tudnak eljutni a szülőföldről kiinduló, a hazán keresztül vezető úton a proletár internacionalizmushoz. A továbbiakban mint a levéltárban dolgozó „iskolatörténész" szeretnék beszélni azokról a tervekről, amelyek mindnyájunkat foglalkoztatnak. A közművelődés terén a levéltár valamennnyi dolgozója jelentős erőfeszítést végez. A levéltárban rendezett kiállításokhoz, a szocialista brigádok felszabadulási vetélkedőjéhez, a honismereti mozgalom kiszélesítéséhez mindnyájan hozzájárulunk. Az iskolai oktatással kapcsolatos feladatokat sem kizárólagosan egyedül végzem, itt is egy „csapat"-munkáról lehet beszélni. A majd két évtizedes pedagógia tapasztalatom és a levéltár tudományos dolgozóinak szakmai felkészültsége reményt keltő abból a szempontból, hogy az iskolákkal való együttműködésünk eredményhez vezet. Ez a kapcsolat azonban csak akkor lehet hatékony, ha tervszerűen és folyamatosan végezzük, ha tiszteletben tartjuk mások munkáját, elfogadjuk javaslataikat, észrevételeiket és kritikájukat is. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a Továbbképzési Kabinettel együttműködve vegyünk részt a pedagógus továbbképzésekben is, ahol nagyon sok hasznos tapasztalatot kapunk mi is a gyakorló pedagógusoktól. Az együttműködés eredményeként a múlt év őszén a Somogy folyóiratban a középiskolás tanároknak a reformkor és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc fontosabb dokumentumaiból forráspublikációt adtunk közre. Az általános iskolák részére egy képes albu-