Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

mot készítettünk, amely Kaposvár fejlődésének az elmúlt íoo évét szemléltette. A közeljövőben az általános iskolák rendelkezésére bocsátjuk a Történelmi arcképcsarnok Somogyban c. kiadványt, amelyben azokról a somogyi tudósokról, politikusokról írunk, akik az országos köztörténetben is jelentős szerepet játszottak. A levéltár anyagi áldozatot sem kímélve, a Megyei Tanács támogatásával xeroxgépet vásárolt. így lehetőség nyílik arra, hogy az általános és középiskolás tanároknak rendelkezésére bocsássuk a legértékesebb, az oktatás szempontjából pedig a leghasznosabb források másolatait. Az idei évben a középiskolás tanulókból kutató klubot szerveztünk, akik szakszerű vezetés mellett megismerkedhetnek a kutatás módszereivel. A foglalkozásokat a levéltárban tartjuk, reméljük, hogy ezek a fiatalok, majd akkor is megtalálják a levéltár bejáratát, amikor az egyetemet elvégezve fontos gazdasági és politikai posztokat töltenek be. A levéltáraknak és kutatóknak a szakma érdekében éppen úgy szellemi piackutatást kell végezni, miként a gyáraknak és az üzemeknek. Ha az utánpótlást elhanyagoljuk, az viszszahat a tudományág fejlődésére is. Ezért nem lehet magánügy, a közművelődés és az oktatás támogatása. Ez a jószándékú törekvés azonban, csak akkor vezethet eredményre, ha az iskola hasonlóképpen felismeri a közös erdőket. Elgondolkodtató, hogy a Harminc nemzedék vallomása Somogyról és a Levéltári Évkönyv kötetei megtalálhatók az oxfordi egyetem könyvtárában és a British Múzeumban, de nem jutnak el - sokszor - azokba a somogyi falvakba, iskolákba, akiknek és akikért íródott. A szellemi termékek iránti közönyösség nem csak a kulturális, hanem a gazdasági életünket is fékezi. ANDRÁSSY ANTAL hozzászólása: Tisztelt Elvtársak! Engedjék meg, hogy az itt elhangzott előadásokhoz csatlakozva, a rendelkezésemre álló néhány percben az újkori témákhoz néhány gondolatot hozzáfűzzek. Amikor 1970-ben megjelent az első évkönyv, többen föltették a kérdést, minek, és egyáltalában szükséges-e a tanulmánykötet? Majd évek múltán „jóslások" is történtek, nem éri meg ez sem az ötödik évet. Tudniillik korábban Somogyban valamennyi folyóirat, vagy évkönyv két-három év alatt megszűnt. S most itt a megye és a város vezetőinek és meghívott vendégeink társaságában köszönthetjük az ötödik évét ünneplő, és eddig több mint félszáz tanulmányt közrebocsátó Levéltári Évkönyvet. A mintegy másfélezer oldalon közölt ötvennél több tanulmány, jelentős tudományos hozzájárulás Somogy megye gazdagodásához, a még meglévő fehérfoltok csökkentéséhez. Megyénkben a 60-as évek végén megindult intenzív tudományos feltáró munka elsősorban 1918-1919 somogyi eseményeit dolgozta fel, és ebből látott napvilágot az országos érdeklődést kiváltó „Tanácsköztársaság Somogyban" kötet. A felszabadulás negyedszázados jubileumán egy, a megyei pártbizottság gondozásában, valamint Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban című dokumentumkötet jelent meg. Nemsokkal ezek után, 1971 első heteiben jelent meg az első Évkönyv. A bemutatkozás nagyon jól sikerült. Elsőként a szakmabeliek, majd a vájtfülűek figyeltek fel, és kezdték emlegetni és irigyelni a somogyiakat. Dunántúl, lassan az igényes helytörténeti munkák bázisa lett. Baranya, Fejér és a Tolna megyékben megjelent történeti évkönyvek mellé, immár egy, évenkénti pontossággal megjelenő tanulmánykötet zárkózott fel. Nagy vállalkozás ez, mert nagy munkabírású, élesszemű és keménykezű szerkesztőt igényel. Erről mint a társintézmény dolgozója, és mint az évkönyv egyik írója alkalmam volt meggyőződni. Kanyar József szerkesztői kvalitását, hosszú évek tudományos tapasztalatát, mindenkori segítőkészségét dicséri az, hogy az országos nagy nevek mellett mindig helyet kaptak a fiatal pályakezdő történészek. Ha a félszáz tanulmányt megvizsgáljuk, ^megtudjuk, hogy öt év alatt tíz tanulmányíró közölt először itt, az évkönyv lapjain. Mintegy 15 tanulmányt a fiatal korosztálybeliek, a harmincévesek készítették. Jelentős szerkesztői tettnek, ugyanakkor tudatos „pedagógiai munkának" is elkönyvelhető a fiatal helytörténészek nevelése, segítése, fórumadása. Az országban egyedülálló vállalkozást a megyei tanács vezetőinek megértő gondoskodása, az anyagiak biztosítása kísérte. És mit adnak az évkönyvekben megjelent újkori, legújabbkori tanulmányok a ma emberének, a megye lakóinak? Az itt elhangzottakból megtudtuk, hogy a pedagógusok a napi munkájukban a tanulmányokat hogyan tudták és tudják hasznosítani. A hazafias, a táj, a dolgozó nép szeretetére nevelés nagyszerű munkájában, számtalan példát és részletet ta-