Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

időszak közigazgatása újjászervezésével kapcsolatos elképzeléseket kívánta bemutatni. Külön kell megemlítenem Komjáthy Miklós középkori oklevélközléseit, amelyeket most nem kívánok részletesebben ismertetni, hiszen nyilvánvaló, hogy a következő, az évkönyvben az oktatásban játszott szerepét bemutató előadás részletesen foglalkozik majd ezekkel. Meg kell azonban említenem néhány olyan tanulmányt is, amelyek egy-egy más tudományág területéről hoznak újat a megye történetére. Gondolok itt pl. Péterffy Ida tanulmányára, aki egy táncdal keletkezését somogyi eseményhez, Széchenyi Ferenc főispánná iktatásához fűződését elemzi az I. kötetben, vagy Bálint Sándor tanulmányára, aki a néprajztudomány szakavatott művelőjeként új színnel bővíti tanulmányával az V. kötetet. Ide sorolható Boros László Dorffmaistcr István soproni festő somogyi munkáit bemutató tanulmánya is. Megemlékezés, de egyben kitűnő kis családtörténet Bendefy Lászlónak Vörös Lászlóról, Somogy megye hites főmérnökéről írott tanulmánya, amelyben a szerző az életpálya bemutatásán kívül a XIX. századi mérnökök nehéz életére is fényt vet. Az évkönyvek rövid tematikai áttekintéséből megállapíthatjuk, hogy a tanulmányok többsége olyan történeti témát dolgoz fel, amely nemcsak a megye története iránt érdeklődőket érinti, hanem más tudományágak művelőit is. így pl. nyilvánvalóan közgazdászok és tervezők, mezőgazdasági és ipari szakemberek érdeklődésére tarthatnak számot általában a gazdaságtörténeti vonatkozású tanulmányok. A szerzők maguk is erre gondoltak, amikor olykor a történeti irodalomban szokatlan részleteséggel fejtettek ki egy-egy kérdést, előidőztek egy-egy fontosabb problémánál. Kanyar József V. kötetben közölt tanulmánya végén le is szögezte ezt, amikor arra utalt, hogy a századfordulón Somogy megyének lakóházállaga és a népesség műveltségi szintje olyan jellemző, amelynek „a következményei még napjainkban is jelentős szerepet játszanak, s amelyeket aligha lehetne figyelembe nem vennni napjaink település és területfejlesztésének, megyénk újabb és újabb távlati terveinek az elkészítésénél." Hasonlóképp hasznosíthatók azonban a történettudományon kívüli tudományágak számára a társadalomtörténeti, vagy a politikatörténeti tanulmányok is. S éppen azért, mert az évkönyv teljes anyaga helyhez kötődik, mert egy régióval, egy földrajzilag és tötténetileg viszonylag elég zártnak tekinthető vidék életével foglalkozik, az itt élő különböző szaktudományokat művelők bizonyosan szívesen elolvassák c tanulmányokat és új indítékot kaphatnak belőlük saját munkájukhoz. így lépi át a történettudomány a maga határait és így válhat valóban a sokszínű élet mesterévé. E felé ezek a kötetek már megtették az első nagy lépést! SZILI FERENC levéltáros korreferátuma: A Somogy megyei Levéltár az 1950-es évektől jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy tudományos funkciójának eleget tegyen. A levéltár kitárta kapuit azok számára, akik kutatni kívánták szülőmegyéjük múltját. A fiatal ambiciózus tanárok, gyakran a megye másik végéből is megtalálták a levéltárba vezető utat, ahol a szakmai segítségen túl példamutatást és biztatást is kaptak. A megyében javultak a publikációs lehetőségek, mód nyílt arra, hogy az igényesebb tanulmányok a Somogyi Almanach sorozatban önálló kötetként is megjelenhessenek. Időközben a levéltárakkal szemben támasztott követelmények is növekedtek. A tudományos funkción túl közművelődési és oktatási feladatokat is el kellett végezniök. A Kulturális Minisztérium illetékes vezetői felismerték, hogy az oktatást a levéltárak segítségével hatékonyabbá tudják tenni.'Az igény megteremtette a lehetőséget, aminek alapján a történészeknek, a kutató pedagógusoknak gyakran szakmódszertani szempontból is átgondolt tanulmányait, most már az oktató-nevelő munka szolgálatába lehetett állítani. Kanyar József által szerkesztett Harminc nemzedék vallomása Somogyról című történeti olvasókönyv az általános és középiskolás tanárok számára ma már nélkülözhetetlen forrásdokumentum. Pedagógusok, levéltárosok és gazdasági vezetők kölcsönösen felismerték az együttműködés lehetőségeit és előnyeit, amit az alábbi statisztikai adattal is igazolhatunk. Az 1967/1973 közötti időszakban 1447 fő, 3939 alkalommal kutatott a Somogy megyei Levéltárban. A mezőgazdaság és az ipar különböző területein tevékenykedő mérnökök, orvosok és a közigazgatás vezetői az itt szerzett tapasztalatokat a termelés területén is hasznosíthatták. Az elért eredményekkel azonban korántsem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Az iskolák többsége még ma sem használja ki a levéltár adta lehetőségeket. A fenti megállapítást is a kutatási napló adataival kívánjuk alátámasztani.