Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

Mindenekelőtt megállapítható, hogy a 74-cs évig közlésre került tanulmányok kronológia íve nagy: a prédiumos-földesúri gazdálkodás átalakulásától a termelőszövetkezetek létrejöttének és első szakaszának korszakáig átfogják a megye agrármúltjának közel ezer esztendejét. A véledennek játéka sajátos helyzeteket teremt: a kezdőpontban a korafeudális majorsági-földesúri gazdálkodás, azaz egyfajta nagyüzemi gazdálkodás felszámolódását s a jobbágytolki, kisüzemi gazdálkodás kialakulását, a végpontban éppen e folyamat fordítottját vizsgálják az egyes tanulmányok (Maksay Ferenc és Benke József). Az időbeli eloszlás arányai azonban már nem mondhatók ennyire szerencsésnek. A szóban forgó írások zöme ugyanis a mögöttük hagyott két utóbbi évszázadból merítette témáit. A megelőző 800 év agrártörténeti problémáival mindössze három foglalkozik, közülük is kettő (Szakály Ferenc és Simonffy Emil tanulmánya) egy-egy összeírást, elemez illetőleg publikál. Jól tudom, hogy mind a személyi-kutatói feltételek, mind a forrásadottságok között - időben visszafelé haladva lényeges különbségek vannak az egyes korokat illetően, szinte a források szűkülésével arányosan csökkennek a kutatáshoz mégis csak szükséges személyi feltételek, magyarul: csökken a kutatók száma. Azt is tudom persze, hogy ez sajnálatos módon nemcsak somogyi jelenség. A helyzet éppen fordított: nyilván azért van így Somogyban, mert így van országosan is. A. lehetőségekhez mérten azonban arrra kellene a jövőben törekedni, hogy ezek az időbeli aránytalanságok, ha nem is megszűnjenek, de valamelyest csökkenjenek. Elismeréssel lehet és kell szólni a megjelent tanulmányok tematikai gazdagságáról is. A változatosnak mondható témakörök közül mégis messze kiemelkednek az egyes uradalmak viszonyait vizsgáló tanulmányok. Közismert a két háború között született felismerés: Somogy a nagybirtokok hazája, kimagaslóan az még a Dunántúlon is. Egyfelől e történteti valóságból, másfelől meg nyilván ama kényszerű körülményekből fakad az uradalmak történetét boncoló tanulmányok túlsúlya, hogy agrármúltunk legtöbb és legfontosabb iratanyagát a viszonylag mindig jól működött uradalmi adminisztráció hagyta ránk. A feudalizmusból éppúgy, mint a tőkés rend korszakából. Bizonyos értelemben uradalomtörténeti, Szabó István meghatározását használva: a prédiumos gazdálkodás problémáit vizsgálja Maksay Ferenc legkorábbi időkre visszanyúló tanulmánya, hasonló témakörben mozog Szakály Ferenc egyik publikációja is. Az előbbi azonban éppen a földesúri-házi gazdálkodás lehanyatlásának, az utóbbi viszont, merőben más viszonyok közt ugyan, de mintegy újraéledésének korszakából vizsgcil meg egy somogyi, illetőleg Somoggyal határos urradalmat. Történetének új szakaszába lépő vagy lépett uradalmat, a tőkés termelésre átváltani készülő, vagy átváltott agrárnagyüzemet mutat be Tóth Tibornak négy tanulmánya is. Azt is hozzá kell tennünk mindjárt, hogy igen sokoldalúan. Tanulmányai behatóan foglalkoznak az üzemszervezet és üzemigazgatás, a szóban forgó mernyei uradalmat érintő fontos gazdaság- és társadalomtörténeti kérdésekkel éppúgy, mint agrártörténeti szakirodamunkban eddig egyáltalán nem érintett jövedelmezőségi kérdésekkel. Tőkés nagyüzemi gazdaságról szól végül Jenéi Károly és Bakács István egy-egy tanulmánya, illetőleg forrásközlése is. Tudva és ismerve a szinte leküzdhetetlennek látszó forrásnehézségeket, az uradalomtörténeti bőség láttán mégsem küzdheti le kívánságát a szemlélő: milyen jó is lenne, ha egy-egy falu vagy éppen jobbágyés parasztgazdaság termeléstörténeti útjáról is olvashatna néha az uradalomtörténetiek alaposságával vetekedő tanulmányt! Mondanom sem kell, nem azért tettem szóvá hiányérzetemet, mert a kiadványsorozat a múlt birtokmcgoszlási struktúrájának olyan mértékben került a bűvkörébe, hogy a termelés és társadalom másik, jobbágy-paraszti oldalával nem is foglalkozna. Hiszen egy-egy írásnak, amikor a feudális, de nem egy ponton akkor is, ha már a kapitalista kor uradalomtörténeti kérdéseit elemzi, kikerülhetetlenül foglalkozni kell, és foglalkozik is, az uradalmakhoz számos szálon kötődő jobbágyok-parasztok helyzetével, sorsával. De nemcsak ilyen áttételes úton-módon esik fény a kiadvány tanulmányai nyomán a somogyi parasztság történetére. Ha jól számoltam össze, hét olyan írás jelent meg az elmúlt öt év alatt, amelyek közvetlenül is parasztságtörténcti kérdéseket taglalnak. A tőkésrend korszakában a parasztságnak kétségkívül egyik alapvető kérdése a föld volt, pontosabban annak hiánya akár gazdasági, akár társadalmi szemszögből közelítünk is történetéhez. A témakörre eső tanulmányok zöme jó úton jár tehát akkor, amikor a földbirtok megoszlás strukturális kérdéseit vizsgálja egy-egy statisztikai felmérés tükrében. Az 1935. évi mezőgazdasági statisztika megyei adatait más-más aspektusból két tanulmány is elemzi (Simonffy Emil, Kanyar József), az 1895. évit a kötet szerkesztője másik tanulmányában tekinti át. Szerzőik helyesen bővítik ki vizsgálódásuk körét egyfelől regionális, másfelől bizonyos agrárgazdasági kérdésekre. Lényegében véve a föld kérdése áll azoknak a tanulmányoknak is középpontjában, amelyek a magyar parasztság, tágabban a magyar agrármúlt két kiemelkedő fordulójának